Az idő esőzések alatt vitorláz
ablakon felülig elsüllyedtek a házak
hol vagy?
a fák hiába süvegelnek feléd a tavaszukkal
a vizek hiába áradnak feléd a szimetriás partok közül
Asszonyom!
két felkulcsolt kéz
remeg
idétlen állatisággal
Én Én Én
kiáltok
jaj, a társtalanoknak
?!
csönd
a nyugodalmas vakok
magukba tapogatják az érthetetlen tárgyakat
Rokkant katona
Idegek horkanásával
kiáltás
testvér
ó testvér!
Bátorodjunk össze - jó ember!
Te vagy a lábatlan ember
s a lábaid fájják a 103 évesek futását
Én állok
Te vagy a kezetlen ember
s a kezeid feltapogatnak a kupolákra
Én kévésedem
Te vagy a fületlen ember
s a füleidben orgonázik a rémület
Én égek
Te vagy a szemetlen ember
s a szemeiden ki-bejár a dolgok keresztmetszete
Én visítok:
Csakazértis!
Testvér Anya Apa Kedvem robbanjatok szét
az elégedettek torkában
Az idő mély
- Akarni
gondvetélés
cél
álmaink vasfoga planétákat őröl.
