Új szerelem
Mily kár a csókokért, mik számolatlan
Lelopták gyermekarcom hímporát,
Tivornyás éjek mérge s ápolatlan
Ujjak koptatták szívem bíborát.
És mégis most, hogy lánytavasztól kaptam
Uj hév illatvirágos mámorát,
Nem e csömör, miért ma vádolhattam
A hamvavesztett ifjuság korát:
Egy régi nő (s nyommasztó bűntudat),
Ki mérges pókként fojtó álmot font
És éveimből elrabolt huszat.
Nem rakhatok Szűzemnek tiszta trónt -
(Züllöt hotel-nyugágy csak, s friss huzat),
Míg képe átokként lelkemben ront.
Nászéj
Vetett az ágy. Irigylem biztosságod:
Egy éjben teljessé lesz életed,
Csepp formaság, mit papkéz meg nem áldott
Tesz szabaddá egy hosszú végzetet.
Mily furcsa ez, s hogy fagy szívemre szállott,
Mint nyár szakán az egynapos telek,
A cél előtt, hogy tétován megállok:
Jobb volna tán meghalni most Veled?
Üde még ágyunk, részeg csókok pállott
Tanyája lesz egy röpke perc alatt,
S a félelem - vaj' bennem mi marad? -
Szorongat, űz, hogy ojtsam el a lángot.
Kínomban - kéj! ajkadba mar fogam:
Meghal az is, ki csókomban fogan.
