Burián gróf üzenete

Fenyő Miksa: A politika mögül

Burián gróf üzenetet küldött a magyar és osztrák miniszterelnöknek. Ebben az üzenetben "a háború meghosszabbításának ürügyeiről", "a mi békekészségünkről", "Németországhoz való viszonyunkról", "a kárpótlás kérdéséről" stb., stb. van ugyan szó, de mindezeknél a problémáknál élesebben bontakozik ki ez írásműből küldőjének, Burián grófnak portréja. Ugyanaz a kép, amelyet már az olasz háborút megelőző diplomáciai levélváltásból megismerni tanultunk: a dialektikai fogások embere, a vidéki eszes prókátor, aki bonyolult örökösödési perek válaszaira, viszonválaszaira, ellenirataira emlékeztető feleselésekkel marasztalja ellenfelét hazugságba (s teszi ezáltal igazán kiengesztelhetetlenné), aki - mikor nagyszerűen, pszichológusnak, Talleyrandnak kellene lennie - kétes értékű megállapodások glosszálásával hadakozik -, ugyanez az államférfi mondja el a hivatkozott üzenetben véleményét a négyesztendős világtragédiáról.

Érdemes ezt az írásművet összevetni Czernin gróf hasonló nyilatkozataival. Mint aki a caldariumból a frigidariumba lép. Czernin csupa impulzivitás, csupa kitörés, csupa nyugtalanság, minden huszonnégy órában egy gondolat, egy terv, egy koncepció, mellyel elkövetkező évszázadok problémái vannak megoldva. Burián csupa józanság, fantázianélküli szürkeség, kicsinyes számvetés (ha az ember a küszöbére lép, önkéntelenül keresi azt a rézkrajcárt, melyet vidéki boltosok küszöbükre szegeznek), legfeljebb a jövő huszonnégy órára terjedő programmal.

Czernin röptében megelőzné az eseményeket, minden gesztusán megérzik a félelem, hogy megkésik, lemarad valamivel (egy békekötéssel, egy világbéketervvel, valami új ideával), Buriánnak semmi sem sürgős, egész temperamentumával 30 éves háborúra rendezkedett be, egy-két semmitmondó magyarázattal utána cammog az eseményeknek, mert hiszen úgyis minden eleve elhatároztatott s azután - hogy is mondja csak üzenete bevezetésében? "minden teljes folyamatban van és a múltban történtek okainak és az értük való felelősség tárgyában gyakran elmondottaknak megismétlése a belátást többé nem mozdítja elő, mert bensőleg mindenki már régen állást foglalt, a háború következményei már most is, végtelenül messze kinőttek eredeti okai fölé és minden átölelő összefüggésre mutatnak." Ami annyit jelent - ha ugyan jól értjük ezt a zsargont -, hogy kár minden kapacitálásért, Czernini békeötletéért, az ami jönni fog, az már úgyis determinálva van és egy jó külügyminiszter legfeljebb ha elmélkedik a dolgokról.

És Burián gróf elmélkedik.

Például azt mondja. Mi jogon ítélik meg a mi keleti békekötéseinket. "Hiszen ellenségeink mindnyájan meg voltak híva és módjukban lett volna közrehatni, hogy azok más eredménnyel végződjenek." Utólagos kritikát Burián gróf nem fogad el.

Vagy azt mondja: "Ha mégis ezeket a békefeltételeket elriasztó példaként állítják oda arra nézve hogy miképpen bánunk mi a legyőzött ellenséggel, akkor az ebben rejlő szemrehányásnak tárgyi jogosultságát ugyan egyáltalán nem ismerjük el, de emlékeztetnünk kell arra, hogy a küzdő államok egyikének sem kell Oroszország vagy Románia sorsára jutni, mert mi mindig készen vagyunk arra, hogy fegyveresen velünk szemben álló valamennyi ellenségünkkel béketárgyalásokba bocsátkozzunk!" Ez ügyes dolog. (A lapok ezzel az alcímmel közölték: "a mi békekészségünk".) Azt mondja: ellenségeink nem akarnak velünk békét kötni, mert - úgy mondják: a keleti béke bizonyítja, hogyan bánunk mi a "legyőzött" népekkel.

De hát - feleli finom iróniával Burián - nem kell bevárni, míg titeket is legyőzünk, mi bármikor hajlandók vagyunk békét kötni a fegyveresen velünk szemben álló valamennyi ellenséggel. "A mi békekészségünk." Ennyi az, amit a keleti békéről megtudunk. De arról, hogy ez a keleti béke valóban megvan-e, hogy kelettől keletre mi van felvonulóban, hogy vajon arról nem lehet-e szó, hogy olyan ellenségekkel is békét kössünk, akik nem állnak velünk fegyveresen szemben, minderről Burián üzenete semmit sem tud.

De csupa ügyesség és ügyeskedés az egész. Ahogy nemzetiségi problémáinknak az elevenére tapint ("mint ahogyan az évszázadok folyamán mindig történt, a monarchia államai és népei uralkodójukkal egyetértésben fogják benső feladatukat megoldani"), ahogy a diplomáciai hivatásáról prelegál ("hadviselés és diplomáciai tevékenykedés a háborúban ugyanazt a célt szolgálják"), ahogy a német szövetség kimélyítéséről beszél ("kizáróan defenzív" stb., stb.) minden annyira vérszegény, annyira híján van a konkrét megfogható tartalomnak, hogy még csak arra sem alkalmas, hogy megszólalásra bírja ellenségeink államférfiait és így megérlelni segítse azokat az eszméket, melyek végül is a békét készítenék elő.

Az egyetlen konkrétum, ami Burián üzenetéből kihalászható: hogy Elszász-Lotharingia, Trient és Trieszt kérdésében nem engedhetünk. Hát ez helyes. Elszász kérdésében nem engedhetünk, mert ez Németország kérdése, Triesztében nem engedhetünk, mert ez Ausztria kérdése. Ami pedig Trientet illeti, annak határait magyar és osztrák katonák százezrei védik s ha Burián annak idején Olaszországgal háborúra hagyta kerülni a dolgot Trento kedvéért, most annyi áldozat után, mért is lenne engedékenyebb. Mindent egybevéve, Czernin beszédei harsonásabbak voltak és sajnos még sem omoltak le szavára Jerikó falai, Burián sípládájának még csak visszhangja sem kel.