A kaleidoskop, a mely első formájában Brewstertől ered, ismeretes játékszer. Apró szines üvegdarabkák szabálytalan, síkszerű halmaza, három tükörben verődik vissza. A három tükör szabályos háromszögalapú hasábot alkot, a melyben a tükröződő felületek befelé vannak fordítva, az üveghalmaz képe a tükrökben többszörösen verődik vissza és ezek egyszeri és többszörös visszaverődés útán, szabályos csillagalakban látszanak.
Ezt a játékszert már eddig is felhasználták a szövőgyárak, himzőműhelyek, tapéta- és linoleum-gyárak minták tervezésére. A Zeiss-czég egy photo-kaleidographot épített, hogy segítségével – nagyjából az említett módon keletkező képekről – mindjárt fényképeket lehessen készíteni elkerülvén így a kaleidoskopikus képeknek igazán fárasztó munkát adó lerajzolását.
A hármas tükör helyett jól csiszolt üvegrudakat használ, az üveghalmaz helyett pedig átlátszó (diaskopikus) rajzot. Ezt a rajzot helyezi rá az üvegrúd alaplapjára, az üvegrúd másik végén van az objektív. A rajzot higanygőzös lámpa fényszűrő- és kondensator-lencse segítéségével jól megvilágítja. Felesleges fényerősségveszteség elkerülése végett az üveghasáb alapjára egy csepp olajat öntenek és úgy teszik rá a kaleidoskopikus kép alapját képező rajzot.
Az objektív adta képet az ú. n. tükör-reflex fényképezőgépeknél használt berendezéshez hasonlóan teljes nagyságban lehet a készüléket oldalán látni. Az üvegrudat, a melynek oldalfelületei ezüstözöttek és külső sérülés elkerülése véget fekete üveglapokkal vannak beragasztva és így fénycsőbe befoglalva egy pótlencsével, kaleidoskopnak is lehet használni.
Ezen üvegrudakról, a melyek a készüléknek nyilván a leglényegesebb részét képezik, nem árul el többet dr. Pulferich, a ki a készülék tervezője és ismertetője, a képekről még megjegyzi, hogy azok lehetnek felületszerűek, szalagszerűek és csillagszerűek. A mellékelt képeken nyilván szembeöltő, hogy az 1., 2., 3. rajz létrehozásánál az üvegrúd keresztmetszete alkalmasint szabályos háromszög, a negyediknél szabályos négyszög volt.
A míg a photo-kaleidographnál tükrözés révén kapjuk a szabályosságot mutató képeket, addig a kaleidographnál mozgások összetevése van felhasználva, hogy egy forgattyú hajtása által finom részleteket és szabályosságot mutató mozgások közül legismertebb az egyes vonalú mozgás és a körön való mozgás, ezekkel találkozunk lépten-nyomon. Ha egy tovagördülő kerék egyik kerületi pontját megfigyelnők, észrevennők, hogy az hullámos vonalat (cycloist) ír le, miközben a kerék egyenes vonalon halad tovább.
A hullámok azonban ott, a hol a kerületi pont a legmélyebb helyzetét eléri, törési pontjuk van. Ha nem a kerületen, hanem bármely más, pl. a sugáron, vagy annak meghosszabbításán fekvő pontot veszünk figyelembe, annak pályája már hurkokat is mutat. Ha viszont a kerék nem sík pályán gördül tovább, akkor a tekintetbe vett pont útja már bonyolultabbá válik.
Körön tovagördülő (és vele egy síkban levő) körkorong bármely pontja által leírt út alakja már lényegesen különbözik az előbbi hullámos vonaltól, bizonyos esetekben zárt vonal lesz belőle, hurkokat, csúcsokat mutat (epi- és hypo-cyclois). A kaleidographnál még komplikáltabb mozgást végző pont útja rajzolódik le. Itt ellipsisen gördül egy másik ellipsis és ez utóbbi kerületi pontjának mozgása rajzolódik le ugyancsak ellipsis pályán mozgó papiroslapra.
