O. Ruff igen nevezetes kísérletekről számol be ( Zeitschr.f.anorg.u.alig.Ch. 1917), a melyeket jelentékeny anyagi eszközök alkalmazása mellett végzett abból a czélból, hogy a gyémánt mesterséges előállításának kísérleti feltételeit kipuhatolja.

E czélra a legkülönfélébb szerves és szervetlen anyagokból széngőzt igyekezett előállítani minden lehetséges hőmérsékletnél, ebből a széngőzből akarta a gyémántkristályokat lecsapatni, illetőleg megnöveszteni. A sok kísérlet közül megemlítjük a következőt, 5000 voltfeszültséggel és ½ amperáramerősséggel elektromos fényívet állított elő folyékony levegőben.

A keletkezett széngőz tehát néhány milliméter távolságon 4000 C-től-200 C hőmérsékletre jutott. Ruff tényleg kapott néhány szilánk kristályocskát, a melyek a gyémánt tulajdonságaival bírtak. Lényegében azonban minden kísérlete mégis azt mutatta, hogy a széngőzt nem lehet gyémánttá kristályosítani, úgy hogy kételkedni kell mindazokban a megelőző kísérletekben, a melyekkel hasonló módon állítólag sikerült gyémántot előállítani.

Ez a megjegyzés nem vonatkozik Henri Moissan hírneves és ismeretes gyémántsynthesisére, a melynek reális volta be van bizonyítva. Ruff megmutatta továbbá hogy folyékony vas és szén oldatában, lehüléskor sok graphit mellett kevés gyémánt is kristályosodik.