Nos, vége! - s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hivém? -
Ha! jójszakát cseveg a csíz is
A tornácalj ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,
Igy láttam én ma még,
Holnap már mind pattanva kelyhes,
- S lásd, víg szinük kiég...

Drágám! hát ránk is ily sors vár? óh,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
De annak is jut ám

Egy nézés, ében fénnyel villanó! -
Szivem hadd őrzi görcsösen, -
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -
Lelkemből nem múl sohasem!

- De szóm nem lesz barátibb, mint szokás
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Vagy csak picinyt tovább...

Ford.: Tóth Árpád