A Szépművészeti Múzeum új rajzai

A Szépművészeti Múzeum sorozatos kiállítások keretében számol be az utolsó három-négy esztendő szerzeményeiről. Ezúttal a XIX-XX. századbeli rajzok kerültek bemutatásra. Ha hozzávesszük a korábban bemutatott grafikai műveket, a Székely-kollekciót és a múlt esztendőben bemutatott klasszikus és modern képeket, szobrokat, végül a Kilényi aukció ajándékait és a berlini Kaufmann aukción megszerzett pompás festményt, impozáns méretekben bontakozik ki előttünk a múzeum számbeli és értékbeli gazdagodása.

A most kiállított sorozat zöme magyar művészek rajza. Külföldiek közül csupán kiválasztott híres nevek szerepelnek e kiállítás katalógusában. A magyar mestereknél észrevehetőleg a hazai gyűjtemény minél alaposabb kiépítésére törekedett a múzeum vezetősége, míg a külföldieknél megelégedett azzal, hogy nagy mesterek egy-egy reprezentáló és legelső rangú lapjával az esetleges hézagokat kitöltse.

A múlt század eleji magyar lapok túlnyomórészben az egykori miniatűrfestő mesterek vízfestményei. Ma a fotográfiák helyettesítik ezeket az aprólékos gonddal megcsinált rendkívül finom portrékat. A vízfestésnél használt vékony ecset gyenge pamatja nem fut be nagy síkokat, nem követi a fantázia száguldó iramát, széles kezelés, erős hangsúlyozás helyett apró pontok egymás mellé helyezésére, óvatos lassúságra utalja e technika a festőt.

Halk átmenetek, szétporló tónusok kötik össze az erőteljesebb színcsomókat. Energikus foltfelrakásról szó sem lehet. A kiállított lapok egykor divatszülte, nem nagy igényű holmik voltak, ma már klasszikus darabok.

Nem csupán a múló idő távolsága, hanem nagy részben a bennük érvényre jutó becsületes tudás, finom ízlés fokozta magasra értéküket. Lieder Frigyes, Melegh Gábor a pozsonyi Schoeller, Kozina Sándor, Doctor, Syko, Sterio voltak e lapok mesterei. A legértékesebb lapok alatt Barabás Miklós neve olvasható. Egyik zöld-fehér ruhás, tarka sapkás női arcképe örökbecsű mesterdarabja e műfajnak. A későbbi mesterek sorát Székely Bertalan nyitja meg, több mint húsz rajzzal. Tusrajzai között a 44. számmal jelzett Vízhordó leány" kimagasló alkotás.

A múlt századvégi és e századeleji magyar piktúra majdnem mindegyik szereplő egyénisége együtt van a modern kollekcióban. Mészöly Géza, Bruck Lajos (erőteljes meleg állatkép) Benczur Gyula, Mednyánszky László (klasszikusan tiszta olasz városrész), Bihari Sándor, Fényes Adolf, Magyar Mannheimer Gusztáv, Karlovszky Bertalan, Ferenczy Károly, Ferenczy Noémi (rendkívül nobilis felfogással megrajzolt fekvő akt) Glatz Oszkár, Réti István, Thorma János, Rippl Rónai József, Berényi Róbert, Vaszary János, Kernstok Károly, Pór Bertalan, Lampérth József neveit emeljük ki a gazdag gyűjteményből, mely a magyar szobrászművészet két kitűnő művelőjének, Beck Ö. Fülöp és Vedres Márk egy-egy tanulmányát is magában foglalja.

A külföldi sorozat felerészben francia, felerészben pedig német mesterek munkáiból tevődik össze. Krüger, Spitzweg, Menczel, Leibl, Thoma, Marées, Klinger, Feuerbach, Liebermann: egytől-egyig korszakos vezető alakja a német képzőművészetnek. Feuerbach Iphigenia-tanulmánya, Marées kompozíciótanulmánya múzeumi jelentőségen felül is nagyértékű emlékezetes lapok.

A franciák: Millet, Rousseau, Corot, Raffet, Guys, Rodin, Maillol és végül Hugo Victor. (Raffet magyar vonatozású rajzát annak idején a háborúban fiatalon elpusztult Sztrakoniczky Károly ismertette a Nyugatban.) A nagyobb rajzok között különösen érdekes: a holland Bauer Márius és a bécsi Alt Rudolf egy-egy városképe.

Bálint Aladár