Az Ernst múzeum csoportos kiállítása

Csók István. Opálos fényű hamvas szinek. Egy-egy izzó piros, zöld folt parázslik át a szétporló, tompa tónusok fátyolán. Tenger, folyó, kert, homokos part, szobák rejtett zuga, lágy asszonyi testek - Csók István dúsan virágzó művészetének ismert termése.

A zsenialitással határos festői ösztönt úgyszólván elnyomja, elcsigázza a felvetett problémák félreértéséből keletkező zavar, ziláltság. Ritka értékek banalitásokkal társulnak, remekbe kovácsolt pompás részek mellett pongyolán megszerkesztett, festőileg érdektelen elemek, melyek meglazítják a kompozíció szilárdságát. Nagyobbára régi képek szerepelnek e kiállításon.

Az újabbak sem mutatják az elmélyülés, új feladatok felé való közeledés jeleit. A guggoló aktok a Nirvana" asszonyi testeit ismétlik meg újra. Az élettel, mozgással teli ragyogó tenger fodrozó hullámait fotografikus keménységgel megfestett női alak fedi el. Mégis gyönyörűség, amit e művész fest. Hibáival, fogyatékosságaival együtt kell hogy elfogadjuk. Egyenetlenségei a fejlődés nagy vonalában alig számítanak. Teremtő ereje nem lanyhul, az a világ, amit magából kivetít, nem fakul, nem korhad. Az örök fiatalságot, alkotó kedvet, örömet, kell hogy megbecsüljük Csók István művészi megnyilatkozásaiban.

Feiks Alfréd. Sokágú ódon gyertyatartók felett kövér fényudvarok derengenek. Alig tudják áttörni a boltozatos terem sűrű nehéz borulatát. Alul rokoko urak, hölgyek táncolnak, körvonalaikat feloldja, szétfoszlatja a homály, nyugtalanító ködös levegő.

Guardi müncheni képe, néhol Watteau, (sőt Goya) emléke ötlik fel e vásznak szemlélése közepette. A késő unoka víziót rég eltemetett emberek testesítik meg. Feiks Alfréd művészetét transzponált érzések, átértékelt festői elemek táplálják. Bár mindegyik képe artisztikus, e művészet elfogadása külön diszponáltságot feltételez.

Feiks Jenő. Lóverseny, rókavadászat, strandélet stb., stb. Az elegáns világot viszi vászonra Feiks Jenő. Világlátása, (és ami ezúttal tőle elválaszthatatlan) festői látása kissé felszínes. Technikája túlhaladott müncheni technika.

Gara Arnold. Egy szekrényre való festett cserép. Porcelán dobozok, tányérok, csészék, melltűk, szóval divatos holmik.

Gara művészetének azonban nem a divat a mozgató ereje, ő már akkor kitűnő keramikus volt, amikor még nálunk alig érdeklődött valaki e műfaj iránt. Új porcelánjai szinte betegesen finomult ízléssel készült darabok. Díszítő gondolatait tündöklő technikával fejezi ki. Hajszálfinom erek ragyognak ki a festékrétegek alól, alig lehet követni vonalainak bonyolódott kanyargását. Porcelánjainak formái (a mintázás munkáját is ő végzi) nemesek, előkelőek.

Iványi Grünwald Béla. Főműve a "Menekülés". A kép balsarkában négy női alak torlódik össze, a jobb sarokban a kép hosszát betöltő férfi alak áll és egy kígyóra nagy kődarabot hajít. A mozgás, a figurák aktivitása egy előrelendülő nőalakban központosul.

Teste diagonális vonalban átszeli majdnem az egész képet, a másik három nő teste belekulcsolódik, alája szorul, és útját állja. A főalak távolról a Laokoon-csoport egy alakjára emlékeztet, aminthogy az egész kompozíció e kései klasszicitás dekadenciáját, vagy még inkább a nyugtalan barok művészek törekvéseit építi át modern alapokra.

A háttér nedves zöld foszforeszkálásában Velence telítettsége, a figurák mozgásában a Caracciak Rómája, e barok város temperamentuma lobog. A képnek vannak hibái, botlások, amelyek az egység rovására mennek, de a törekvés komolysága, a nagy felkészülés impozánssá teszik e művet. Alig van magyar festő, ki az utolsó években hasonló nagyszabású feladat megoldásába fogott volna.

E kép a Grünwald újabb képeiben jelentkező törekvések csúcspontját jelenti, egyúttal feltárja e törekvések lényegét, visszavilágít az útra, melyen lépésről-lépésre közeledett és felismerjük az előttünk előbb még homályban levő célok pragmatikus kibontakozását. Néhány alföldi tájképe, a műcsarnok téli tárlatáról ismert kitűnő parkrészlete, és a 103. számmal jelzett falusi utcarészlete (Esti hangulat) a művész java erejét dokumentálják.

Kádár Béla. Új ember az Ernst múzeum kiállítóinak sorában. Régebbi képeiben monumentális törekvések jelentkeztek és dekoratív készsége e törekvéseket megfelelő formában érvényre juttatta. Mostani képei kevéssé szerencsések. A művész jelenlegi életkörülményei (katona) nem alkalmasak arra, hogy nagyobb lélegzetű alkotások kerüljenek ki műhelyéből. Két gyermekarcképe jól megrajzolt, eleven, derűs alkotás.

Lányi Dezső. Mintegy harminc darab apró gipsz sorakozik egy polcon. Gyilkos humorral készült karikatúrái a főváros ismert piktorainak, színészeinek, szereplő embereinek. A karakter kegyetlen kiélezésével, rikító, de mindig találó szín alkalmazásával mesteri módon fel tudja fokozni Lányi Dezső modelljeinek szépséghibáit.

Az artisztikum és stílszerűség szigorú mérnökei talán rossz néven veszik Lányi ily irányú tevékenységét (ugyan a régi görögök tanagra-karikatúrái precedensül szolgálhatnak, Daumier is próbálkozott ilyesmivel) annyi bizonyos, hogy hatásuk alól nem tudjuk kivonni magunkat. Ha hellyel-közzel drasztikusak is, érték tekintetében sok komoly" márvány, bronz mögöttük marad. Lányi Dezső készültségét, karakterérzését a monumentálisan felfogott Szurmay-portré, Lili" című márványa és 180 számmal jelzett stúdiuma demonstrálja.

Zádor István. A háború mozgalmassága patakzik végig e rajzokon. Galícia feldúlt városai, ágyúvert olasz templomok, dorongokból összerótt hidak, ütegek, trénkocsik, lövészárkok, konstantinápolyi részletek, végül uralkodók, hadvezérek, államférfiak ceruzával papírra vetett portréi.

Szóval maga a sztenografált történelem. Néhány év múlva kellene viszontlátnunk e vázlatos feljegyzéseket, amikor a képes folyóiratok, "Illustrierte Zeitung"-ok háborús képzuhataga már kiapadt és tiszta fejjel, pihent idegekkel emlékezhetünk az elmúlt rosszra. Most az artisztikum értékelése mellett is egybefolynak káprázó szemünk előtt a sötét vonalak. Hosszú időre elég volt. - Galatát ábrázoló vízfestménye még így is üdít, pihentet.

Bálint Aladár