A fény éppen olyan hadieszköz, mint az ágyú. Archimedes a napfényt tükrökkel vetítette az ellenséges hajókra, s azokat fölgyujtotta. Azóta igaz, hogy nem tudták ezt a rendszert bővíteni, de ha a világító tornyok fényét is olyannak tekintjük, mint amilyen célt a hadihajók tájékoztatásával szolgál, a világító tornyok fényszóró lámpái is hadieszköznek tekinthetők.
A franciák a háború elején így is fogták föl az esetet, mert hiszen a déli Adria világító tornyait mind elpusztították. A fényszóró olyan régi, mint a világító torony maga. Már pedig a világító torony a föníciai hajósok előtt már ismeretes berendezés volt. Az elv az volt a legrégibb időben is, hogy a láng tükörfelületen megtörve, nyalábban verődjék vissza, s egyetlen helyre öszpontosíttassék. Egészen 1800-ig a fényszóró szerkezetek fényforrása repceolaj lámpa volt.
1800-ik év szeptemberében Davy fizikus és kémikus fölfedezte, hogy ha két szénrúd pólusain át elektromos áram találkozik, a két szénrúdon elektromos szikra támad, mely izzóvá teszi a szénrudat, s ott egy ivalaku fehér fénycsomó keletkezik. Davy ezt a felfedezést egyenesen a fényszóró-szerkezetéknél alkalmazta; akkor még senki sem gondolta, hogy ebből a szénrudas lángocskából valamikor világitás is fog keletkezni.
A mult század közepe táján a fölkelő napot akarták a párisi operában a „Próféta” cimü darabban ábrázolni, s ekkor alkalmazták először gyakorlatilag a Davy-fényt egy tükör ernyövetitéssel. A hatás olyan nagy volt, hogy akkoriban a világ minden újságja szenzációként emlegette a párisi opera csodás reflektorát. Egészen 1870-ig nem történt semmi jelentősebb esemény a Davy-fénnyel, mig ekkor Schuckert német elektrotechnikus Nürnbergben megalkotta az első villamos ivlámpát világítás céljaira.
Amig Davy 150 elemből álló teleppel kísérletezett, s később 2000 elem kapcsolattal próbálkoztak, Schuckert már a dynamóelektromosság áramát használta föl lámpájához. A világítás Schueckertnél is az első alkalmazását a fényszórónál találta meg, s éppen Schuckert volt az, aki a fényszóró mai formáját megalkotta. Az ő főérdeme abban áll, hogy ő alkalmazta legelőször, s ő tökéletesítette a parabolikus vetítő-tükröt, miáltal a fényszórót képessé tette arra, hogy idáig el sem képzelt távolságig világítson.
Már maga a parabolikus tükör csiszolása is óriási munkát adott, s Munker-rel egyetemben legelsőbben egy automatikus üvegcsiszoló-gépet szerkesztett, amely a szükséges parabolikus vájatot megtudta csinálni az üvegtükrön. Azóta is a német ipar vezet a fényszórók készítésében. A Niagara-vízesés hatalmas fényszóróit is a németek szállították. Mielőtt arról beszélnénk, hogy a fényszóró minő szolgálatot tesz a hadviselésben, néhány szóval azt is el kell mondanunk, hogy a béke-élet szintén igen értékes hasznát veszi a parabolikus tükör által vetített fénynek.
A parabolikus tükör begörbülő felületei a reáeső fénysugarakat visszaveri, ezek a fénysugarak a fény előtt egy pontban keresztezik egymást, a gyújtópontban. Ha most ezt a gyűjtőpontban lévő fénynyalábot olyan lencsén vezetjük át, amely meggátolja, vagy pedig késlelteti a fénysugarak újból való szétszóródását a gyújtópont után, készen van a fényszóró-gép.
Automobilok, mozdonyok, kocsik, gőzekék, cséplőgépek lámpái, sőt a kézilámpák mind ezen a fényszóró elméleten állva készülnek, s alig kell szót vesztegetnünk arra, hogy lássuk, milyen fontos alkalmazása van ennek a békeélet minden mozzanatában, amikor az éjszaka sötétségét kell fölhengerelni. Az olvasó önmaga is megtudja jelölni a technikai élet számos esetét, ahol szinte nélkülözhetetlen a fényszórólámpa.
Husz-hatvan kilométer az a távolság, amelyre a fényszórók hatnak, s így természetes alkalmazása a fényszóróknak a hajókon található meg. A nappali fényesség mellett a gondos örködés többé-kevésbé biztositja a hajó futását, bár, ellenük még nappal sem igen lehet küzdeni, éjjel meg éppenséggel nem.
A hajón lévő fényszórók nappali fénye folyton kutatja a tenger színét torpedók és U-hajók a levegőéget a léghajók és a repülőgépek miatt, hogy védekezhessék. Hatalmas segítőeszköz éjjeli támadások esetén is.
