Csábos, bűverejű szó az, melyre a konflisbakon ülő kényur is nyomban szelid kezesbáránnyá lesz. Még az is megtörténhetik, hogy udvariasan a kocsiba emel, engedelmesen visz, ahová mondod, s végül megelégszik azzal, amit a taksaméter megmutat. Nem vág tehát mázsás gorombaságokat a fejedhez, s az ostorához sem kapkod, ha – kevésnek találja a borravalót.
Egészen igy gondolkozott az a jó vidéki gazdálkodó, aki zsebében sok színes papirral – melyről a tájékozatlanok még mindig azt állitják, hogy pénz – felvonult Budapestre egy kis széjjelnézésre. A pályaudvaron erre máris utolérte egy kis fővárosi mizéria. Nem kapott kocsit. Azaz lett volna egy, de a kocsis úr gőgösen végignézte s csepp hajlandóságot sem mutatott arra, hogy a mi emberünket a szállodába elvigye. Itt csak ravaszság segít.
- Megtagadja a fuvart?- ripakodott rá a vidéki.
- Mindjárt segitek a baján. Detektiv vagyok!
Jó hangosan mondta hogy megértse a konflis barátságtalan igazgatója és tényleg a hatás nyomban megmutatkozott.
- Tessék beszállni! – mondotta a bérkocsis megtisztességedett hangon.
Abban a pillanatban azonban odalépett egy másik úr.
- Én is detektiv vagyok! – szólt – itt az igazolványom! Eddig azzal dicsekedhettem, hogy legalább a kollégáimat ismerem, de ugy látszik tévedtem. Kolléga urat például nem ismerem. Ne vegye rossz néven, ha arra kérem, mutatkozzék be.
Kifogástalan udvarissággal volt ez mondva, a vidéki úr azonban mégis nagyon rosszul érezte magát.
- Igenis….haza, hogy….tetszik tudni! – dadogta – különben megengedi, csak egy szóra!
Ezzel félrevonta a detektivet.
- Nézze én nem vagyok detektiv!
- Tudom, felelte a detektiv!
- Csak azért mondtam, hogy kocsihoz jussak. Ha maga most feljelent, kellemetlenségeim lesznek. Ne bántson, szivesen megfizetem.
és ezzel száz koronát vett elő a megszeppent úr, aki – mind mondottuk – pénz dolgában eléggé volt ellátva. A detektiv azonban igazi detektiv volt, akit nem lehet megvesztegetni.
- Minek néz?! – felelte energikusan – Most már mindenképp velem jön az úr. Feljelentem áldetektivkedés és megvesztegetés miatt.
Nem használt semmi könyörgés. A vidékinek a kapitányságra kellett jönni, ahol csak hossza jegyzőkönyvezés és igazolás után bocsátották el. Késő lett és ráadásul a vidéki ugyancsak fáradtra koptatta lábát, míg végre egy nyomoruságos szállodában kapott egy lyukat. Ezek után ugy elment a kedve a budapesti szerepléstől, hogy másnap visszautazott. De majd felcitálja a biróság, ahol alig fogja a büntetését ledisputálhatni.