Mostanában megint sok szó esik róluk. Ők a kirakati tipusai ama kellemetlen idegeneknek, akiknek mindenki szivből szerencsés utazást kiván. Nevük – igaz-e vagy sem – elválaszthatatlanul az árdrágitó fogalmával kapcsolódik össze, s talán onnan a hamisitatlan ellenszenv. Egy bizonyos: a tincses atyafiak koponyáiban határozottan csavaros ész rejlik. Megélnek a jég hátán is, még pedig nem rosszul.
A külvárosi kávéházban busan ül két alak. Ők is Galicia kevésbé büszke földjéről jöttek. Amit onnan magukkal hoztak, az csak a dalesz (pénztelenség). Összedugják a fejüket, gondolatok főnek, hogy kellene a közös ellenséget legyőzni. Nem telik sok időbe, kész a terv.
Egy csomó medicinás üveget vesznek s azt cukros vizzel megtöltik. Van vagy husz-harminc üveg. Ez az üzleti tőke, miből sok pénz néz ki. Hát hogyan?!
Az egyik emberünk megjelenik egy forgalmas kávéházban. Torka jól be van kötve.
- Vegyenek, uraim! – kiáltja rekedten – csalhatatlan orvosság rekedtség ellen. Már egy üveg okvetlen használ.
Olyan rekedten mondja, alig hallani a szavát. Erre eléje áll a másik üzlettárs.
- Hallja maga svindler! – szól rá jó hangosan – ez rekedtség elleni orvosság? Akkor maga használná legalább, hisz alig hápog.
- Használnám is, nagyságos úr! – feleli a házaló jól összejátszva – de én szegény ember vagyok. Másét árusitom és nekem nincs arra pénzem, hogy ilyen drága orvossággal éljek. Igya ki az én költségemre. Majd meglássuk, használ-e?
A kávéháznak tetszik a diskurzus, mindenki odafigyel. A házaló kivesz egy üveget, megissza és öt perc mulva tiszta baritonhangon szólal meg. Persze, hogy egy perc alatt elkapkodták valamennyi üveget.
Egy kezdő hadseregszállitó – galiciai – felmegy a bécsi hadügyminiszteriumba. Ajánlatot ad le az egyik referensnek. Az ajánlatba kétezer korona van betéve.
Aztán lemegy a szomszéd kávéházba és egyszerre csak nagy jajgatásba kezd bele. Mi baja van?! Fünek-fának elkesergi , hogy kétezer koronáját ellopták, vagy elvesztette. Végül is a rendőrséghez szalad panaszt tenni. Ezalatt a referens foglalkozni kezd a benyujtott ajánlattal és megtalálja a kétezer koronát. Becsületes ember s felháborodik. Meg akarták vesztegetni. No várj csak galiciai! Nyomban feljelentést tesz. Emberének azonban semmi baja nem esett. Annyi a tanuja, amennyit akar, hogy a kétezer koronát csak véletlenül felejthette a kérvényben….eleget sirt, kesergett miatta, sőt mindjárt jelentést tett a rendőrségen.
És ha nem becsületes ember a referens s zsebrevágja a kétezer koronát? Nos hát, akkor a galiciainak sikerült megvesztegetni, nyert ügye van, a rendőrség pedig ugysem nyomozná ki azt a kétezer koronát, amit ő – elveszitett.