A zsebtolvajokról szól e heti énekünk. A tárca, óra- és lánccsenés azelőtt sem tartozott a megvetett fogások közé. De mostanában tömegszámra vetik magukat rá dilettánsok és szakértők egyaránt. Oka annak javarészt a - pénzbőség. Bármily abszurdnak is lássék ez a kijelentés. Mert soha annyira duzzadtan nem örültek a létnek még a legkopottabb tárcák sem, mint ma. Ha valami szerencsétlen médium zsebéből egy ezer koronás bugyellárist kiszuggeráltak horgas ujjaikkal érdemes zsebmetszőink, már szenzáció számba ment. Ma pedig ugyancsak nem ritkák a 20-30.000 koronás
zsebtolvajlások.
- Hogy is hordhat valaki annyi pénzt magánál? - kérdezik bizonyára többen, valószínűleg épp azok, akik legjobb akarat mellett sem szoktak annyi pénzt maguknál hordani. Már csak abból a nyilvánvaló okból, mert nincs.
A felelet igen egyszerű. Manapság talán azoknak van legtöbb pénzük, akik még nem tanulhatták meg a pénzzel való bánást. A hirtelen felgazdagodottak, akik a folyószámla és safe deposit intézményét még hirből sem ismerik. Hordják hát a pénzt, viszik magukkal, talán rosszul aludnának, ha a párnájuk alá nem tehetik: gyönyör a sok pénz, meg aztán soha sem lehet tudni, nem akad-e hirtelen megint valami alkalmi kis ügy, melyből még többet fiadzik fel a sok pénz.
A zsebtolvajok mesterségének tehát felvirult. A legigénytelenebb kabátban, a legparasztibb köntösben is kifizeti magát ma a titkos turkálás. És jó szimatjuk, emberismeretük is van a zsebtolvajoknak. A hivatalnok nyugodtan alhatik akár a legtömöttebb vasuton is.
- Onnan vettem, ahol van! - mondotta nemrég egy őszinte zsebtolvaj. - Megválogatom az emberemet. Amint valaki a féláru jegyes igazolványát megmutatja, azt én már élőre kikapcsolom. Szegény hivatalnokot nem bántok. De jó spécik azok a II. és I. osztályban utazó urak és nénik, akikről már messziről leri, hogy azelőtt csak a III. osztályban utaztak. Ezek az én pasasaim, a jó árdrágítók. És eszembe se jut, hogy sajnálnám őket megvágni, ők se lopták különben, mint lopok én. Csak éppen a formája más.
Meg kell vallani, hogy reményteljes zsebtolvajunk, nem is beszélt ostobán. Ugy látszik, hogy a többi zsebtolvaj is hasonló nézeteket vall ma, mert a panaszosoknak jó része tényleg olyanokból rekrutálódik, akik azelőtt a legjobb szándék mellett sem panaszkodhattak volna. Mert inkább nekik lophattak, nem pedig tőlük. Érdekes panaszos alak volt például a múlt héten egy hirhedt árdrágitó, aki a vidéken boldogította az emberiséget. Egyszer egy nagy lebonyolítandó üzlet hozta Pestre, de besúgták és a budapesti rendőrség táviratilag kapott hírt az ideérkezéséről. A vonatnál tehát várták a figyelő detektívek. Az árdrágító csakugyan kiszállt, de nagyon bánatos hangulatban, sőt egyenesen a pályaudvari rendőrségre sietett.
- A vonaton ellopták negyvenezer koronámat!... - jelentette bus ábrázattal.
A jó zsiros üzlet tehát nem jött létre, sőt barátunk kénytelen volt az óráját a zálogba csapni, hogy hazautazhasson. Sajnos a zsebtolvajt még sem lehetett megdicsérni. Nem került meg.