Martinique tragédiája

A Kis-Antillák szigetsorának egyik gyöngyszemét, a francziák egyik legszebb gyarmatát, Martinique szigetét rémületes csapás érte. A hogy hajdan a Vezuv eltemette Pompeit, a hogy a Krakatoa, szétrobbanva, hamuesővel boritotta el környezetét, úgy kezdte újra rég megszüntetett működését a Pelée hegy s egy hatalmas kitöréssel kivetve a hegy tetejét, nehány óra, talán nehány percz alatt tüzes hamu alá temette a sziget virágzó fővárosát.

A sziget a Kis-Antillák többi szigeteivel együtt hozzá szokott már a szörnyű katasztrófákhoz, egészen más természettünemény révén. Ez a tünemény a forgószél, vagy a hogy a francziák nevezik *cyclone* a forró égöv alatt keletkező örvénylő vihar, a melyben a szél sebessége másodperczenként 45 méterre is fölemelkedhetik.

Azonkívül 1839-ben Fort-de France várost a szigeten a földrengés is elpusztította. A földrengés gyakori ugyan az Antillákon, de nem szokott veszélyes lenni.

A Kis-Antillák szabályos szigetfűzére Dél-Amerika éjszaki partjaitól kiindúlva, szép ívben vezet át a Nagy-Antillákhoz: Portoriko, Haiti, Jamaika és Cuba szigetekhez. A Kis-Antillák valamennyi szigete vulkáni eredetű, vagy legalábbis a rajtuk látható magas hegyek mind vulkánok.

 

Hasonlóképpen vulkáni eredetű maga Martinique szigete is, noha a geologusok még kevéssé ismerik s úgy látszik, hogy a sziget déli végén tengeri eredetű kőzetrétegeket is lehet találni. A Pelée vulkán a sziget legmagasabb kiemelkedése (volt!) 1530 m magassággal, legnagyobb részt trachitos kőzetekből állt s aránylag fiatal képződésű. Utolsó kitörését 1851-ből jegyezték fel; azóta csak a sziget melegforrásai tanusitották, hogy a vulkán még nem aludt ki teljesen.