- Ugyan hát van ez is?! Elkeseredett polgártársaim bizonyára megcsóválják gondterhes fejüket. Irott málaszt az egész….az árdrágitó keresztül vágja magát tüzön-vizen. Mit az a sokcikornyásan irt rendelet mumusparagrafusaival, amiktől senki sem fél! Mert ha megcsipik ársrófos uzsorásékat, hát fizetnek egy keveset, esetleg üétek is valamicskét, azért ha szivósak, mégis csak az övéké lesz minden dicsőség és hatalom a pénz őfelsége kegyei és mindenhatósága révén.
A hatósági kellemetlenkedés csak „üzleti rizikó”.
Rejtegeti is tehát az árdrágitó a portékáját s meggondolja minden esetben, mikor jöjjön vele elő. Azért nehéz alapjában az eldugott áruhoz jutni. Nincs annak rendes piaca s még az árdrágitó is csak furfanggal tud hozzájutni a hasonszerü kollégák készéteihez.
Leleményes példáját szolgáltatta annak nemrég két hölgy – Stockholm városábanm..Igenis a svédek fővárosában, mert a semleges földön is nyögik a háboru keserveit. Svédországban is van kenyér-, cukor- s egyéb jegy. Ott is vége a teritett asztaloknak, ellenben sok a nincs. A két élelmes hölgy tehát irodahelyiséget bérelt s az ujságokban közzétette, hogy előnyös áron megvesznek mindenféle élelmicikket. Ajánlatok kéretnek. Megdobbant sok titkos rejtegetőnek s halmozónak szive s napokon át a hölgyek irodájában nagy lőn a forgalom. Jöttek az ajánlatok. Az óvatosak csak papirformára kinálták dolgaikat.
- Nagyon sajnáljuk! – mondották a hölgyek – mi addig komoly tárgyalásokba nem bocsátkozunk, míg az áru valóban létezéséről meg nem győződünk. Sziveskedjék uraságod megmutatni, vagy módot adni, hogy megtekinthessük. Az ár mellékes.
Sokan beugrottak. Akadtak azután kis üzletekben utazók, akik mindjárt el is hozták a nem éppen elkótyavetyélésre szánt holmikat. Például 10 kiló kakaót, 20 kiló borsót és így tovább.
- Helyes! – mondták a hölgyek – mindjárt megnézzük, mi a maximális ár?
- De kérem! – méltatlankodtak az eladók – hisz akkor nem jövök ide. Csak nem képezik, hogy maximális áron adom el.
- De igen! Különben legnagyobb sajnálatunkra ez az úr – ezzel egy szigoru ábrázatu úr lépett elő – kénytelen uraságoddal foglalkozni. Az úr detektiv.
Az árdrágitó erre rögtön szintén belátta, hogy a maximális ár túllépése tényleg meg nem engedett dolog. Hasonló véleményre jutottak azután azok az óvatosabbak is, akik nem hozták magukkal a készletet, végre is azonban a jó üzlet fejében nem zárkózhattak el az elől, hogy a vevők meg ne tekintség eldugott kincseiket. Az árak magasbavaló szökése ellen ilyenkor is jó orvosságnak bizonyult a detektiv, aki nem is volt detektiv, csak üzlettárs. Hogy az hamarosan kitudódott, nem tett semmit, valamint az sem volt baj, hogy a két hölgy egy hét multán már unatkozva ült az üres boltban. Nem jött senki. De ők már eleget szedtek össze maximális áron s tovább adták nem maximális áron, busás nyereséget bezsebelve. Csak akkor lett baj, mikor a rendőrség – őket csipte meg árdrágitáson.
Igy tudódott ki a trükkjük is.