Utóbbi időben gyakran látnak napvilágot olyan elmélkedések, melyek a közbiztonsági viszonyok általános romlásáról adnak le riasztó szemelvényeket. Mint meleg eső után a gomba, ugy burjánzik fel a világháboru ránkszakadó sok mizériáinak közepette a tolvajhad. Nem biztos, hogy tárcádat, órádat, retikülödet éppen és hiánytalanul hazahozod, minden nap megeshetik, hogy hazatérve a lakásodat nyitva, drága holmidnak pedig a szaporán gyarapodó betörőtábor jóvoltából hült helyét találod…Tolvaj itt is, ott is!

Kutassuk az okokat?! Nem tehetjük-e dióhéjba szoritott krónikarovatban, a sok között azonban egyre mégis rá kell mutatnunk. Ez pedig a mi közönségünknek, azaz nemcsak a mi közönségünknek bájos felületessége és könnyelmüsége, mely tökéletesen megfeledkezik arról az okos elvről, hogy mindenki önmagának saját rendőre legyen először és csak ha nem győzi hozzáértéssel és erővel, jöjjön a hivatalos rendőrség. Egy német statisztikus – ugyan miről nem vezetnek statisztikát derék és alapos szövetségeseink?! – kiszámitotta, hogyha a publikum valamely átlagos számba menő körültekintéssel és figyelemmel igyekeznék magát a tolvajkároktól óvni, ugy a bünesetek ötven százaléka meg sem történhetne, helyesen a tolvajok eleve is póruljárnának.

A tolvajok leghűbb segitőtársa egy szóval a közönség könnyelmüsége is. Egy németországi város rendőrsége ezt a tételt azután a gyakorlatban is szemléltette. A városban ugyanis az utóbbi időben feltünően elszaporodtak a kerékpárlopások. A rendőrfőnök tehát plakáton figyelmeztette a kerékpártulajdonosokat, hogy jobban vigyázzanak a kerekes jószágra…

- Hát a rendőrség akkor mirevaló?

Elegen akadtak, akik igy vélekedtek és a kerékpárok csak ugy tüntek, mint azelőtt. Erre a rendőrfőnök néhány detektivet egyenesen azzal a megbizással küldött szét a városba, hogy – lopjanak kerékpárokat. A detektivek pompásan oldották meg a feladatot, mert egy rövid délelőtt alatt közel harminc lopott kerékpárt szállitottak be a rendőrség udvarára. Az üzletek ajtajához odatámasztott magányos, vagy a lépcsőházakban elárvultan várakozó kerékpárok tulajdonosai ugyan visszakapták a kerékpárjaikat, de egyuttal alapos leckéket is kaptak azzal, hogy hogyan kell maguknak is vigyázniok. Az ujságok is megirták a humoros esetet és – ha igaz – a kerékpártolvajok rövidesen kiköltöznek a városból kereset hiányában.

Egy másik, természetesen szintén német városban még tovább mentek. Ott nagyon lopkodták a kocsikat lovastul, mialatt a kocsis néhány pohár ciroklé, bocsánat sör mellett szórakozott a korcsmában, esetleg egyebütt foglalatoskodott. A rendőrség erre kutyákat szereztetett be a kocsitulajdonosokkal s ezeket kitanitották őrszolgálatra. Ma gyakran láthatni a német városokban az utcán magára hagyott kocsikat, a ló nyakán éber bozontos vagy sima szőrű kutyuska és éktelen csaholás meg fogvicsorgatás, ha idegen mer közeledni a kocsihoz.

Igy védik némely helyen a közönséget a könnyelmüsége ellen.