A szivek külön világában is dörög a fegyver…A háboru mindenütt háborut szül.
Fáradt, poros alakok vándorolnak ezrével a galiciai határon át. A mi harcosaink, akik valahol Szibéria hideg, hófödte sikjain, vagy a turkesztáni homok izzó sivatagjaiban ették a hadirabság kenyerét. Csak álmaik, szivük járhatott vissza zokogó szelek szárnyán onnan a messze-messzeségből. És évek multak. Hir alig jött kedvesükről: a bánatos menyasszonytól, a siró feleségtől. Elmosta aztán ezeket is mindjobban az idő: szerelmeknek, forró érzéseknek legnagyobb ellensége.
Hány, de hány eset van, amikor esztendők lemorzsolása után a viszontlátáskor férj és feleség már idegenekként álltak egymással szemköt. Más szemén, szaván csüngött már az asszony…s jött az ítélet! Golyó, szurony. Nap-nap után olvashatunk a visszatérés tragédiáiról, melyeknek szerzője az agyarkodó sárga rém: a féltékenység.
De mégis csak szórványosoknak szabad ezeket tekinteni. Egy-egy szomoru epizód a sok ezer viszontlátásból – boldogságból.
Mert ebben is jobban, emberibben vagyunk ellenségeinknél. Idetévedő párisi lapok például ismét tanubizonyságot tesznek a féktelen gall temperamentumról és erkölcsromlásról, mely a francia fővárost ma valósággal a féltékenység városává teszi meg, annyira ijesztő számban növekedtek meg ott a féltékenységi drámák. Miután a némettel nem birnak, hát odahaza öldösnek egy-kettőre az elcsenevészedett, vézna francia bakák. A hűtelen francia menyecskék rakásra esnek áldozatul a megcsalt férj bosszujának, akinek ezért mindössze az a számadása, hogy „büntetésből” a frontra küldik. És hogy odahaza is rosszul céloznak, arról ékesen beszél a sok – tévedés. Olyan eset is történt, hogy egyik este egy nyugodtan sétáló hölgyet egy a frontról hazatért rokkant hevesvérü Othelo szó nélkül lelőtt…..csak akkor képedt el, mikor észrevette, hogy a csalfa hűtlen helyett egy teljesen idegen hölgyet végzett ki. Gyorsan határozott. Fejbe lőtte magát. Máskor meg egy fiatal emberrel, aki gyanutlanul olvasta az ujságot az utcán, esett meg, hogy egyszerre egy jó adag vitriolt öntöttek a szeme közé. Tévedés volt, nem neki szánta a féltékeny leányzó. Természetesen a fiatal ember szemevilágát már senki sem adhatta vissza.
- Rossz a világitás Párisban! – védekeznek a féltékeny merénylők – amióta a német repülők bombáznak.
Olyan járványos ez a vak féltékenységi láz, hogy egy szellemes (?) francia ujságiró egyenesen felszólitotta a rendőrséget, ragasztasson ki ilyen plakátokat:
FIGYELEM!
Mindkét nembeli csalódottak és féltékenyek sürgősen felkéretnek, hogy mindenekelőtt állapitsák meg mindazoknak személyazonosságát, akiket másvilágra akarnak küldeni.
Ilyen furcsa történetek esnek meg ebben a szomoru világháboruban.