Nagy sztrájk Budapesten

Budapest főváros és környékének munkássága, a közüzemek: vasút, világítás, vizvezték és élelmezési munkások kivételével jan. 18.-án sztrájkba léptek.

A sztrájkolók elsősorban a választójogot követelték, továbbá az annexió- a kárpótlás nélküli béke gyors megkötését és végül az élelmezés javítását. Miután a szocziáldemokrata párt vezetősége 20-ikán délután a kormánytól minden követelésre kielégítő választ és ígéretet kapott, a sztrájk 21-ikén délelőtt véget ért. Ugyancsak véget ért a bécsi munkások nagy sztrájkja is, és 21-én reggel az osztrák sztrájkolók is, és 21-én reggel az osztrák sztrájkolók is felvették a munkát.

Budapest és környéke munkásainak tömeges munkabeszüntetése pénteken a kora reggeli órákban kezdődött. Egyes gyárakban és nagyobb műhelyekben már csütörtökön mozgolódás volt tapasztalható, pénteken reggel pedig egymásután állott meg a munka Budapest nagy gyáraiban.

A legtöbb nagy gyárban, a kispesti Lipták-gyárban, a Ganz-gyárban, Schlicknél, a nagy műhelyekben már kora délelőtt megállott minden gép. A szocziáldemokrata párt vezetőségének nem marad más tennivalója, mint hogy pénteken dél felé röpczédulákon közölte a tömeges munkabeszüntetést. A pártvezetőség ettől kezdve csak arra törekedett, hogy szabályozza a mozgalom keretét és világosabban kifejezésre juttassa annak czéljait. Első dolga az volt, hogy felszólította a közélelmezést ellátó üzemek munkásait, hogy folytassák a munkát.
Külön proklamácziót intéztek a pékekhez, a pilisvörösvári bányászokhoz, a kik Budapest vízműveit látják el szénnel, a villamos művek, a gázgyárak munkásaihoz, a kórházak élelmezését ellátó üzemekhez s ennek köszönhető, hogy a lakosság élelmezésében s a világítás és a vízzel való ellátás terén semmi zavar nem történt. A vasúti műhelyek munkásai, az istvántelki, és északi főműhely, a Máv. gépgyári üzeme szintén beszüntették a munkát, de a forgalmi személyzet mindenütt dolgozott tovább.
A munkások tízezrei és százezrei maguk szervezték meg a mozgalmat néhány óra alatt. Pénteken délután két órakor a főváros számos pontján nagy népgyűlések voltak. A fehérvári-uti Munkásotthonban, a Margit-köruton, a III. kerületi Munkásotthonban, Pesten pedig a Jancsics-téren, a Lövölde-téren, a Thököly-uton, a Kálvári-téren, a Főherczeg Sándor-téren, a Martinovics-téren, Erzsébet-falván, Csepelen, Kispesten és Ujpesten egyszerre gyülekeztek a nagy munkástömegek és a legtöbb helyen szabad ég alatt tartották meg teljes rendben gyűléseiket.

Valamennyi gyűlés határozatot hozott, a melyben már egységesen nyilvánult meg a tömegmozgalom czélja: 1. a magyar kormány minden halogatás nélkül gondoskodni fog a benyujtott választójogi javaslat letárgyalásáról; nem fogad el semmiféle konczentrácziót Tisza pártjával; 2. biztosíték követelése arra, hogy a monarchia külügyi képviselete és a magyar kormány kész sürgősen megkötni az annexiómentes, demokratikus békét, és végül 3. a legerélyesebben gondoskodik a munkások élelmezéséről. A gyűlések mindenütt rendzavarás nélkül azzal végződtek, hogy két-két bizalmi embert választottak a további események vezetésére és a pártvezetőséggel való kapcsolat fenntartására.

A szervezett munkások közül legkésőbben szüntették be a munkát a nyomdászok, a kik még péntek éjjel is dolgoztak. A vidék nagyobb városaiban, Győrött, Pozsonyban, Debreczenben, Kolozsvárott és Nagyváradon szombat reggel tömeges volt a munkabeszüntetés.

A munkásmozgalom példás rendjét vasárnap sem zavarta meg semmiféle inczidens. Szép napsütéses időben kora reggeltől délig óriási tömegek özönlöttek gyalog a Városliget felé, a hol az Iparcsarnok előtt nagygyűlés volt. Jóval több mint százezer ember hallgatta meg itt a pártvezetőség szónokait, a kik beszámoltak a bizalmi férfiakkal megállapított határozatokról. Egyhangú lelkesedéssel fogadták el azt a határozati javaslatot, melyet a pártvezetőség, a szakszervezeti tanács és a népgyűlések által megválasztott 28 bizalmi férfiból álló bizottság vitt délután két órakor a miniszterelnökségre, hogy közölje Wekerle Sándor miniszterelnökkel.

A miniszterelnök válaszát, a melyet lapunk más helyén közlünk, a szakmát bizalmi férfiai vasárnap délután vitatták meg, este pedig a párt bizalmi-testülete és a pártvezetőség tanácskozott róla. A bizalmi testület nagyobb vita után vasárnap este elhatározta, hogy a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozata és gróf Czernin Ottokár külügyminiszternek Seidler osztrák miniszterelnök útján az osztrák munkásokhoz küldött részletes kijelentései után a sztrájkot beszünteti és felhívja az egész munkásságot, hogy hétfőn reggel mindenütt, Budapesten és az egész országban kezdje meg a munkát. Az egyes szakmákat már vasárnap éjjel értesítették a határozatról, hétfőn reggel pedig a pártvezetőség röpczédulákon szólította fel munkára a szervezett munkásokat é munkásnőket. A mozgalom terjedelme okozta, hogy a munkamegindítás néhány helyen egy-kétórás késedelmet szenvedett. A nyomászok már hétfőn megkezdték a munkát.

Vasárnap délután két órakor a miniszterelnöki palotában a szocziáldemokrata pártnak körülbelül 30 tagból álló küldöttsége jelent meg Wekerle Sándor miniszterelnöknél. A szocziáldemokrata pártvezetőség részéről a küldöttség tagjai között voltak Garami Ernő, Garbai Sándor és Kunfi Zsigmond. A küldöttség szónoka, Garbai Sándor rövid beszéd kíséretében átnyujtotta a miniszterelnöknek a magyarországi szocziáldemokrata párt vezetőségének beadványát a szombaton megtartott gyűléseken hozott határozati javaslat tárgyában.
Wekerle Sándor miniszterelnök a munkások határozati javaslatának átvétele után a kormány nevében a következő választ adta:
A magyar kormány azon az alapon áll, a melyet Czernin gróf külügyminiszter nyilatkozata állapított meg. E nyilatkozat szerint a külügyminiszter a következőket mondja:
„Felelek és szavatolok érte, hogy a béke a mi részünkről nem fog hódítási szándékokon meghiusulni. Egy szót sem vonok vissza abból, a mit a monarchia békeprogrammjaként felállítottam és képviseltem. Semmi sem akarunk Oroszországtól, sem területátengedéseket, sem pedig hadikárpótlásokat. Csakis biztos alapokon nyugvó baráti szomszédos viszonyt akarunk, a mely állandó és a mely kölcsönös bizalmon épül.”

A magyar kormány Czernin grófnak ezt a békepolitikáját, a melynek megvalósítása királyunknak is legfőbb óhaja, a maga alkotmányos befolyásának teljes erejével támogatja. Czernin gróf, a ki legelőször hangoztatta az annexió és kárpótlásnélküli béke eszméjét, Breszt-Litovszkból azt sürgönyözte nekünk, hogy alapos remény van arra, hogy a béke úgy Oroszországgal, mint Ukrániával ezen az alapon létre is fog jönni, de egyuttal figyelmezet minket arra, hogy az oly események, mint az ausztriai tömegsztrájk, komolyan veszélyeztetik a béketárgyalásokat.

Ha a békének és a leszerelésnek olyan őszinte híve, mint Czernin gróf, szükségesnek tartja e komoly intelmet, akkor önöknek, a kik velünk együtt óhajtják a béke mielőbbi létesülését, oda kell hatniok, hogy a normális viszonyok nyomban helyreálljanak.

A választójog kérdésében semmiféle ok sem forgott fenn, hogy kételyek támadjanak a kormány őszinte szándékaiban. A kormány változatlanul vallja, hogy az általános választójogról szóló törvényjavaslatot minden más kérdést megelőzően le kell tárgyalni és törvénybe iktatni.
A kormány a javaslat bizottsági tárgyalását mielőbb, legkésőbb február első felében kivánja megkezdeni.

Már ismételten kijelentjük, hogy javaslatunk alapvető elvi intézkedéseihez úgy az anyagi választójog terjedelme, mint a választási eljárás tisztasága tekintetében változatlanul ragaszkodunk és ha ehhez a képviselőházban többséget el nem nyerhetnénk, kénytelenek volnánk a választók döntéséhez fordulni. Minden alapot nélkülöző gyanusítás, ha bárki kormányunknak, a melynek létalapja a választójog megalkotása, határozott állásfoglalása őszinteségében kételkednék.

Ezek után egészen természetes, hogy politikai közösséget csak azokkal vállalunk és vállalhatunk, a kik a mi választójogi álláspontunkat változatlanul és egész terjedelmében magukévá teszik.

A közélelmezés kérdésében a kormány minden rendelkezésre álló eszközzel oda kiván hatni, hogy a háború által okozott súlyos viszonyok megjavuljanak és kész legerélyesebb intézkedésekre.
Mindezeket a kormány nem azért jelenti ki, mintha reá külső presszió gyakorolna hatást; a kijelentéseket megteszi azért, mert itt félreértések és alaptalan feltevések eloszlatásáról és megczáfolásáról van szó.

Ezek után a kormány felelőssége teljes tudatában komolyan arra hivja fel a munkásokat, hogy térjenek vissza a munkához, mert az abnormális viszonyok folytatódása csak árthat a béke és a választójog ügyének, a melyet a kormány erejével szolgálni kíván.

Garbai Sándor, a küldöttség elnöke, köszönettel tudomásul vette a miniszterelnök válaszát azzal, hogy ezt a választ közölni fogják kiküldőikkel. Remélik, hogy a kapott megnyugtató válasz alapján a munkások megkezdik a munkát.

Ezután a küldöttség egyes tagjainak kérdésére Wekerle Sándor miniszterelnök és Vázsonyi Vilmos választójogi miniszter felvilágosításokat adott, mire a fogadás véget ért.