Önkéntelen interjú egy betörővel

A háborus konjukturák a betörések számát is szokatlan módon megnövesztették. Azelőtt se kímélték a betörő urak a közönség áldott jó könnyelműségét és sürün tevegettek vak viziteket különösen a magukra hagyott lakásokban, mostanában azonban már a rendőrségen is csakhogy esténként éppen sorfalat nem állnak azok a felek, akik egy-egy rajtok megesett betörést akarnak a rendőrség tudomására hozni...

Ez a betörőveszedelem azonban nem speciális budapesti termék. Egyaránt szenved alatta ma minden nagy város. Sőt külföldön még rosszabb. Berlinben például egész sereg üzlet van, melyeknek zárt redőnyein ez a különös felírás ékeskedik: "Betörésveszély miatt zárva!" Ennél jellemzőbb már nehezen képzelhető. Nálunk egyelőre még csak a züllött csőcselék szolgáltatja a betörőfiguránsokat, Berlinben azonban a prémgalléros, smokingöltözetes uri betörő sem ritka jelenség. Nálunk simán és diszkréten az otthonlévők távollétében dolgozik a betörőhad. Berlinben ellenben a betörőművészet összes vívmányaival felszerelve még éjszaka is háborgatnak. Még az sem imponál, ha a lakásgazda véletlenül az ármádia fegyveres tagja.

Egy berlini századossal például a következő betörőkaland esett meg: Éjszaka felébredtem. – mondotta a rendőrségen – csend volt a hálószobámban, de a fehérneműszekrény felől fénysugár vibrált. Nyomban-tisztában voltam a helyzettel. Betörő jár. Óvatosan nyultam az éjjeli szekrényem felé: revolverem nem volt ott. Csendesen maradtam tehát. Szemeim lassan megszokták a sötétséget s csakhamar egy magas karcsunövésü ember körvonalait pillantottam meg, aki szorgalmasan rakosgatta a holmimat. Meglepőn zavartalanul dolgozott. Közbe köpönyege egy-egy pillanatra szétlibbent... igen az óraláncán volt egy kis elektromos égő. Az ágyam mellett volt a villamos csengő. Odatapogattam, de a betörő máris észrevett.
- Ne erőltesse magát, százados ur! Ön az inasát akarja felcsengetni! Felesleges, mert tegnap este már voltam olyan bátor elvágni a vezetéket, különben is rázártam a legényre az ajtót.
- Ez már mégis sok! – kiáltottam fel dühösen.
- Százados ur! Ne izgassa fel magát. Tárgyaljunk csak nyugodtan! Nézze itt van a revolvere a kezemben de nem lövök. Nem szeretem a lármát. Nem vagyok erőszakos ember és higyje meg az én iparom nem a legkönnyebb.
A fickó kezdett nekem tetszeni.
- No azért eleget kereshet.
- Dehogy! – felelte a betörő – a közönség fantáziál csupán. Ön is elég olcsón szabadul. Egy kis fehérnemű, valami ezüst meg egy doboz szivar. De talán késő lesz.
Elővette aranyóráját.
- Hopp már két óra! Jó reggelt! Sietek, még sok dolgom van!
És ezzel gummitalpas cipőin nesztelenül elsietett. Magam sem tudom, hogyan ment el. Mire meglepettségemből magamhoz tértem, már eltünt. Fájdalom vele a holmim is.