Egy erdélyi falu szatócs boltja előtt vagyunk. Éppen kijön onnan Mari néni. Igen rosszkedvü. – Milyen drága! – fitymálva, megvetőleg nézi a kis csomagot, melyben egy kis harisnyafoltozásra való pamut szerénykedett. – Hát nem tiz koronát kellett adnom ezért a vacakért?! A vén Izsák még azt mondta rá, hogy örüljek, hogy van. A jövő héten, ha tetszik, már ő is drágábban visszaveszi. Hazudik! No de hurokra kerülnek ezek az uzsorások. A multkor az isten őrizte, hogy le nem csukták az öreget. Egyszer majd mégis sikerül!
A tereferélő asszonyságoktól nem messze egy baka állott, gallérján több csillag. Merész, huncut arcu ifju volt, akit láthatólag érdekelt a falusi asszonyok pletykája. Különösen akkor csillant fel a szeme, amikor Mari néne oly meggyőződéssel hirdette, hogy az Izsák boltost egyszer mégis csak lefogják csukni.
- Honnan is vette?! – Mert egy jó félóra mulva Izsák bácsin csakugyan már beteljesedett a jóslat. A katona, akit az elébb a pletykázó asszonyságokat hallgatta – letartóztatta.
- De micsoda uj dolog, - dohogott Izsák bácsi – hogy katonát küld a tekintetes törvényszék értem. Az nem létezik. Ez erőszak!
- Ne sokat járjon a szája, öreg ur! – mordult rá szigoruan a katona – most nincs csendőr, de van katonarendőr. La, én is az volnék. És most jön kelmed, mert parancsom van, hogy beszállítsan a ....törvényszékhez és csukassam le. Egy kis vizsgálati jogság, bucsuzkodjék, mert sokára lesz, míg visszajön.
Izsák bácsi tehát bucsuzkodott. És mert nem bizott túlságosan abba, hogy a kosztja ott bent kitünő lesz, egy csomó pénzt – vagy három darab ezrest – vett magához. A pénz mindenütt pénz!
Öreg este lett, a vonat is késett, mire beértek a városba. A katonai rendőr nagyon dühöngött a késés miatt.
- Hallja, Izsák, mit csináljak magával? A törvényszéken már nem fogadják be magát, késő van. Én pedig nem őrzöm. Hát mehet akármiféle szállodába, ha becsületszavát adja, hogy nem szökik meg...Azaz még valami okosabb jutott az eszembe! Adjon ide két ezerkoronást kauciónak s ugy aztán mehet. Csak azt mondja meg, melyik szállodába megy, hogy holnap reggel utána mehessek és elhozassam.
Izsák megmondta, elhelyezkedett a szállodában és másnap várta a katonai rendőrt. Elmult kilenc, tiz óra. A katona csak nem jött. Végre is elunta az öreg a várakozást és maga ment a törvényszékhez, ahol – talán már kitalálhatják! – semmiről semmit sem tudtak, ellenben igen leleményesnek találták az álkatonarendőr trükkjét és annál ügyefogyottabbnak a falusi boltost, akinek tényleg elég vaj lehetett a fején, különben nem ugrik be még sem oly könnyedén a hirtelen lecseppent letartóztatásnak....
