Erdély Jenő: A front lelke
Magyar tábori újságok nyomán
Az arcvonal-parancsnokság székhelyén szerkesztett, Budapesten nyomtatott és a mögöttes országok irodalmi és társadalmi kiválóságainak közreműködésével megjelenő tábori hetilap nem is lehet a front tükre. Túlságosan messze van a katonalélek elevenen bugyogó forrásától, túlságosan merevek azok a szempontok, melyek a szerkesztésében irányadók. És a nyelv, a nyelvek! A hadsereg összetétele a hadrend állandó hullámzása folytán sűrűn változik. Ezredek, dandárok, hadosztályok, sőt hadtestek is folyton cserélődnek benne.
Egy-egy hadsereg kisebbített képe a monarchia egész haderejének. Képviselve van ott mindkét állam minden nemzetisége és bármily jóindulatú erőlködés igyekszik is bizonyítani e heterogén tömeg egységes érzés- és gondolatvilágát, nagyon bajos annyiféle nyelvű és kultúrájú ember számára közös lapot csinálni. Ha mégis megjelentek lapok hadseregparancsnokságok kiadásában, ez csak annak jele, hogy a parancsnok belátta az újság szükségességét és nem valószínűtlen, hogy e tekintetben tisztán személyi okok is közreműködtek.
De nemcsak a hadsereg, hanem a hadtest, sőt még a hadosztály is túlságos nagy, sok nyelvű és állandóan hullámzó alakulat a katona lelkének nyomtatott dokumentum alakjában való megnyilvánulása számára. A budapesti s a főváros közvetlen környékéről kiegészülő, tehát nagyjából egynyelvű cs. és kir. 32. gyaloghadosztály "Képes Hadiújság"-jától eltekintve a fejlődés nyílegyenes vonalban halad az ezredújság felé. S valóban, az előttünk ismeretes magyar tábori újságok túlnyomó részben egyes gyalogezredek lapjai.
A besztercebányai honvédgyalogezred "A 16-os honvéd", a székesfehérvári 17. népfölkelő gyalogezred "Népfelkelő", a kassai honvédgyalogezred "Kilences Honvédek", a budapesti 30. honvédgyalogezred "A 30-asok", a nagyváradi honvédgyalogezred "A Négyes Honvédek Háborús Lapja", a 19. pécsi honvéd gyalogezred "Fokos", a szatmári 65. közös gyalogezred "Ludwig baka", az ungvári közös gyalogezred "66-os Tábori Újság" címen ad ki tábori újságot, szankcionálván ezzel az ezred-újság típusának szabályszerűségét. A 37. cs. és kir. gyalogezred kikülönített V. tartalékzászlóaljának kiadásában második éve megjelenő "Harminchetes Újság" valóban ritka kivétel a szabály alól.
Az ezred nemcsak harcászatilag és hadszervezetileg, de belső összetételében is tömör egész. Egy vidékről egészül ki, legtöbbször egy megyéből, sőt olykor egy városból. Az ezred tartalékos és népfölkelő tisztjei nagyrészt a polgári életből ismerik egymást, vagy legalább is katonai szolgálatuk első napjai óta.
Többszörös rokonság és a közös póttest köteléke fűzi egymáshoz az ezred tagjait. Lehetőleg egységes a nyelv is, de ha többnemzetiségű vidékről egészül ki az ezred, a tisztek és a legénység meglehetősen megértik egymás nyelvét. Minden külső és belső feltétel kedvez tehát annak, hogy az ezred legyen az a szellemi és társadalmi egység, amely alkalmas talaj a tábori újságok kisarjadzása számára. Nem véletlen tehát, hogy általánosságban az ezredújság alakult ki a tábori lapok típusaként.
Hogy időrendben melyik volt az első ilyen tábori ezredújság, nem sikerült megállapítanunk. A rendelkezésünkre álló lapok közül a "Ludwig baka", a "Harminchetes Újság" és a "Négyes Honvédek Háborús Lapja" ezidén a második évfolyamot jelzi. Ugyanígy a "Manilowa" s az "Isonzó-menti Tárogató" is. Az utóbbi pláne sok viszontagság után, tragikus szívóssággal: egy ízben gázgránát megölte teljes személyzetét.
