A front lelke
Magyar tábori újságok nyomán
A tábori újság fogalma nem új keletű. Már maga a hírek közlésének eszméje sem idegen a katonaság szervezetétől. A harcban álló sereg számára minden körülmények közt vannak olyan események, melyeknek tudomásulvétele nemcsak a szakmabeli értesültség, hanem az érdeklődés és a harcias szellem fenntartása végett is fontos. A különböző fokú parancsnokságoknak szükségük van arra, hogy rendelkezéseik rendszeresen, gyorsan eljussanak helyükre és e rendelkezésekről - amennyiben nem szigorúan egyéni jellegűek - az egész parancsnokolt körlet tudomást szerezzen.
Ilyenformán a napiparancs, melyet a hadrakelt sereg szolgálati szabályzata nálunk "Eligazítás" (Abfertigung) néven ismer, a tábor ősi és legkezdetlegesebb újságja, amelyből a katona nemcsak azt a parancsot veszi tudomásul, amely az ő saját személyi cselekvését megszabja, hanem azokat a változásokat is, amelyeket a másoknak adott parancs az eligazítási területen előidéz.
A tábori napiparancs eredeti formájában csak rendelkezéseket ismer, de vajon a harc fáradalmai és izgalmai közben érdekli-e más a katonát és a mindent vasmarokkal tartó felső hatalom szorítása alatt marad-e ideje, kedve egyébre, mint az őt legközelebbről érintő rendelkezések tudomásul vételére és végrehajtására?
Olyan viszonyok közt tehát, mint aminők számára Mária Terézia idejében - vagy még előbb - a szolgálati szabályzat készült, teljesen elegendő volt a napiparancs. A tábor egy gondolat volt csupán, a legfelsőbb parancsnoké, aki a rövid néhány hetes, szakadatlan fáradalmakban gazdag hadjárat alatt mindenképpen ura volt a katona testének és lelkének.
Az új rendszerű állóharc azonban változtatott a helyzeten. A napi eligazítás - a távbeszélő rendszer csudálatos fejlettsége folytán - kibővült a vezérkar főnökének legfrissebb harctéri jelentésével, sőt a harci lelkesedés fokozása végett a napiparancsban mindannyiszor közölni lehetett új szövetségesek és új ellenségek jelentkezésének hírét, az előbbiek távoli győzelmeiről és az utóbbiak nagy és messzeható vereségeiről szóló értesítéseket.
De mindez nem volt elegendő.
Az az erőtől duzzadó társadalom, amely barakkvárosokat épített a Krn sziklái közé s angolkertté varázsolt Volhynia őserdeinek egy részét, szellemileg sem tudott tétlen maradni. Az állóharc csökkent veszélyességű napjaiban a front katonájának lelki szükségletei támadtak, melyeket nem tudott kielégíteni a bajtársi bor, a kedélyes kártya, sőt a szerelmes levélváltás epesztő érzelemzuhataga sem. A tábor lassanként kezdett önálló világ lenni és önkéntelenül rájött, hogy kapcsolata meglazult az otthoni világgal. A napilapok tartalma részben érdektelenné vált a katona számára, mert hiszen az újságokban a háború is csak egyetlen rovat lett, a katona i g a z i élete és lelkivilága pedig ismeretlen föld maradt, melyet ügyesen kasíroztak el a hivatalos haditudósítás Potemkin-díszletei.
Az állóharcban érődő és nyüzsgő seregnek tehát természetszerűleg szüksége lett szellemi kapocsra, amely egyrészt a hadikötelék révén összetartozókat hozza közelebb egymáshoz, másrészt a frontot az otthonmaradottakhoz. "Hiányát érezzük - írta csak még a minap is Lukachich Géza tábornok hadosztályparancsnok a Déli Hírlap szerkesztőjének - egy olyan napilapnak, amely a fronton élő katonák hangulatát és érzéseit, azok örömét és bánatát tolmácsolná, a fáradalmakban, de fölemelő mozzanatokban is gazdag frontéletet, harcoló fiaink hősi kitartását és az általuk hozott áldozatokat hűen ecsetelné és így a front és az otthonmaradottak közti kötelékeket a lehető legszorosabbra fűzze."
A front és az otthonmaradottak közötti kötelék szorosabbra fűzése két irányból történhetik: alulról és felülről. Lukachich tábornok idézett levele a felülről való kapcsolódásra céloz. A soraiból kiérezhető ideál egy olyan napilap lenne, amelyet Budapesten csinálnának és amely főleg a front életével foglalkoznék. Az ötlet nem érdektelen, bár a gyakorlatban az ehhez hasonló kísérletek mind kudarcot vallottak. Ilyen kísérletekben ugyanis - jóllehet, ez nem a szó igazi értelmében vett tábori újságirodalom - nem volt hiány.
