Az orosz állapotok

A londoni Reuter ügynökég november 21-én egy orosz drótnélküli táviratot közölt, mely azt jelenti, hogy a bolseviki kormány utasította a hadsereg főparancsnokát, hogy lépjen érintkezésbe az ellenséges parancsnokokkal és kináljon fegyverszünetet a béketárgyalások megkezdése végett.

Egy novemberi 23-iki berlini távirat jelenti:
Az orosz hatalom pétervári maximalista birtokosainak azt az utasítását, hogy kezdje meg a fegyverszünet megkötése iránt a tárgyalásokat, az orosz hadsereg főparancsnoka a fronton elfogott szikratávirat szerint megtagadta.

Egy ugyanekkorról szóló bécsi jelentés szerint Lenin közölte a katonákkal és a tengerészekkel, hogy a népbiztosok tanácsa megparancsolta november 20-án Duchonin orosz főparancsnoknak, tegyen javaslatot a hadviselő feleknek fegyverszünet megkötésére. Duchonin főparancsnok, a ki a táviratot november 21-én éjszaka kapta meg, az említett nap estéjéig semmit sem felelt rá, mire Lenin a népbiztosok tanácsának megbízásából felvilágosítást követelt tőle. Minthogy Duchonin kitérően válaszolt, parancsot adtunk neki, hogy haladéktalanul kezdje meg a tárgyalást a fegyverszünet dolgában, mire a főparancsnok határozottan kijelentette, hogy nem teljesíti ezt a megbízást. A népbiztosok tanácsa erre elmozdította Duchonint a főparancsnoki állástól és Krylenkót nevezte ki főparancsnokká.

Duchonin ellen letartóztatási parancsot adtak ki, s le is tartóztatták.

A Pétervári Távirati Ügynökség nov. 21 este a következő jelentést tette közzé:
Hivatalos utasítás Duchonin tábornoknak, a hadseregek főparancsnokának.
A népbiztosok tanácsa, a melyre a főtanácsnok kongresszusának akarata átruházta a hatalmat, kötelességének tartja, hogy valamennyi hadviselő országnak és ez országok kormányainak javasolja, hirdessék ki minden arczvonalon a fegyverszünetet és kezdjék meg a béketárgyalásokat, a demokratikus elvek alapján. Ma, a midőn a tanácsnok hatalma az ország legfontosabb részein megszilárdul, a népbiztosok tanácsa sürgős feladatának tartja, hogy a szövetséges és az ellenséges országokban e javaslatot a testvéreknek előterjessze.

Ugyanilyen tartalmú nyilatkozatot küldött a külügyek biztosa a szövetséges országok pétervári képviselőinek.

Önt, polgártárs, a hadsereg főparancsnokát, megbízza a népbiztosok tanácsa, hogy a mellékelt nyilatkozat kézhezvétele után forduljon azzal a javaslattal az ellenséges hadseregek katonai hatóságainak vezetőihez, szüntessék meg haladéktalanul a hadműveleteket abból a czélból, hogy megkezdjék a béketárgyalást. A midőn a népbiztosok tanácsa önt az előzetes tárgyalásokkal megbízza, egyúttal meghatalmazza arra is, hogy közvetlenül és állandóan 1. értesítse a tanácsot az ellenséges hadseregek vezetőivel folytatott tárgyalások minden részletéről, 2. hogy csak akkor kösse meg a fegyverszünetet, a midőn ahhoz a népbiztosok tanácsának hozzájárulását megkapja.
Aláírások:
Uljanov, a népbiztosok tanácsának elnöke, Trockij, a külügyek biztosa, Krylenko, hadügyi biztos, Gubunov, titkár.


Az orosz kormánynak a diplomácziai képviselőkhöz küldött nyilatkozata így szól:
Nagykövet úr! Van szerencsém e sorok útján közölni önnel, hogy egész Oroszország munkás-, katona- és parasztképviselői főtanácsának kongresszusa október 26-án és november 8-án egész Oroszország részére új kormányt alakított, a mely a nép megbizottainak tanácsát alkotja és a kormány elnökévé Lenin Iljics Vladimirt választották. A politikai vezetést a én gondjaimra bizták, a kit a külügyek vezetésével megbíztak.

A midőn a ön figyelmét, nagykövet úr, a következő, a főtanácsok és képviselők kongresszusa által jóváhagyott jegyzékre felhívom, a mely a demokratikus, a népek függetlenségének elvén alapuló s önrendelkezésüket biztosító békére tesz javaslatot, van szerencsém önnek indítványozni, hogy az említett iratot, mint hivatalos javaslatot a valamennyi arczvonalra érvényes azonnali fegyverszünetről és a béketárgyalások azonnali megkezdéséről fogja fel. Az egész orosz köztársaság kormánya teszi ezt a javaslatot valamennyi népnek és kormánynak. Szíveskedjék, nagykövet úr, a főtanácsok kormányának legteljesebb tiszteletét a (franczia) néppel közölni, a mely bizonyára nem vonatkozik a békét kivánni, éppen úgy, mint minden hadviselő, vérvesztett és mészárlásoktól kimerült nép. Trockij külügyi népbiztos.

A diplomácziai képviselőknek küldött jegyzék tartalma teljesen azonos, csupán az illető országok megjelölése változik benne.

A bolseviki kormány, mint a jelek mutatják, nyiltan az ántánt ellen fordul.

November 23-án Trockij, a külügyek biztosa több táviratot és titkos okiratot tett közzé, a melyek úgy a czári rezsim idejére az 1915. évben, mint a koalicziós minisztériumok korszakára vonatkoznak. A munkás- és katonatanács, mondja Trockij, véget vetett a titkos diplomácziának cselszövényeivel, titkos irásaival és hazugságaival. A mi programmunk a munkások, katonák és parasztok milliói akaratának kifejezése. Mi haladéktalanul a népek szabad fejlődésén alapuló békét kivánunk.

Az okiratok Konstantinápolyra és a tengerszorosokra vonatkoznak. Szaszanov volt külügyminiszter érvényesíteni kivánta Oroszország igényeit Konstantinápolyra, a Boszporus nyugati partjára, a Márvány-tengerre és a Dardanellákra, déli Trácziára, az Enos-Midia vonalig, az ázsiai partra és a Márvány-tenger szigeteire, valamint Imbros és Tenodos szigetekre.

A szövetségesek számos követelést támasztottak, a melyekhez az orosz kormány hozzájárult. Követeléseik értelemében Konstantinápolynak szabad kikötővé kell válnia, oly áruk számára, a melyek nem mennek Oroszországba és nem onnan jönnek. A szövetségesek azt kivánták, hogy az ázsiai Törökországra való jogaikat épp úgy elismerjék, mint azt, hogy Arábia szent helyei török fennhatóság alatt maradjanak és hogy a semleges perzsa zóna bevonassék az angol érdekszférába.

Oroszország kész volt elismerni mindezeket az igényeket. A maga részéről azt a kivánságokat nyilvánította, hogy a kalifátust válaszszák el Törökországtól, Perzsiában Oroszország. Ispahan és Jezd városok környékéért alkudozott.

A mi a Németországgal való határok megállapítását illeti, mindkét fél fenntartotta cselekvésének teljes szabadságát. Elszász-Lotharingiát visszaadják Francziaországnak a vas- és szénbányaterület beleértésével. A Rajna balpartján lévő területeket le akarták választani Németországtól és felszabadítani Németországgal szemben való mindennemű politikai és gazdasági függőségtől. Ezen a területen egy szabad semleges államot akartak létesíteni.

Igen figyelemreméltók voltak Terescsenko táviratai. Ezekben arról van szó, hogy Anglia, Olaszország és Francziaország nagykövetei megjelentek Kerenskinél és kijelentették neki, hogy sürgősen szükséges oly rendszabályokhoz nyulni, a melyek a hadsereget harczképessé tehetik, Ez a kisérlet, a melylyel Oroszország ügyeibe akartak beleavatkozni, kinosan érintette a kormányt. Terescsenko felkérte a washingtoni amerikai nagykövetet, hogy közölje az amerikai hadügyminiszterrel, hogy az orosz kormány igen nagyra becsüli az amerikai nagykövetnek ez ügyben tanusított tartózkodását.

Ugyanilyen érdekesek voltak az informácziós táviratok. Terescsenko oly engedményekről beszélt, a melyeket a polgárság tett a jobboldali szocziálistáknak és kijelentette, hogy ezek az engedmények elvesztették értéküket, mert a mérsékelt szoczialisták vezérei nagy mértékben elvesztették befolyásukat a szélső baloldal által magukkal ragadott tömegekre. Terescsenko kijelentette, hogy az előparlament szerepe igen nagy lesz és az adott pillanatig pótolni fogja az alkotmányozó gyűlést. Noha az előparlament összeállításában a szoczialisták többségben vannak, a szélső baloldal mérsékelt pártjai ellenállást fognak tanusítani, mert a mérsékelt szoczialisták egy értelműen fognak eljárni a szabadelvű pártokkal.