A mai értelemben vett, a közfogyasztás céljaira s a világpiaczra termelő, önálló szakmakört alkotó tejgazdaság tulajdonképen rövid multra tekinthet vissza. Egy emberöltővel ezelőtt még csecsemőkorát élte.

A legtöbb tehéntulajdonos ekkor még csak saját háztartása részére termelt tejet és állított elő annak frissen el nem fogyó részéből tejterméket. Csak városok közvetlen közelében szerepeltek ezek, mint a kereskedelem tárgyai. A mint azonban a gazdasági élet rohamos fejlődésnek indul, nagy fogyasztó góczpontok alakulnak ki s a közlekedés eszközei egyre tökéletesbednek, vége szakad ezeknek az állapotoknak.

A gazdák fokozatosan rájönnek, hogy szarvasmarhatartás útján nemcsak igavonó állathoz és trágyához juthatnak, hanem hogy a tejelőképesség kellő figyelemreméltatásával eleddig egészen rejtve lévő pénzforrást tárhatnak fel. Felkarolják tehát a bővebben tejelő szarvasmarhafajták tenyésztését s ezek közül is a téteményképesebb egyedeket válogatják ki. A tejből befolyó jövedelem megszűnik a háziasszony tűpénze lenni.

Uradalmak, egyelőre csak a városok körüliek, tehenészeteket létesítve, a kisebb gazdák pedig összefogva, szövetkezetekben tömörülve, kezdetben a tej tömeges termelésére rendezkednek be, majd midőn növekszik a tej és tejtermék iránti kereslet, a fogyasztási központoktól távolabb fekvő helyeken is megindul a fokozott tejtermelés és a rosszabb közlekedési viszonyok miatt tejtermékelőállítással kapcsoltatik össze. Természeten utóbbi már nem történik külön-külön minden egyes termelőnél, hanem központosított tejüzemekben, valamint a tejet se minden gazda maga fuvarozza, hanem megint csak átengedi e munkát központi szervezetnek

Ezek szerint a tejgazdasági élet utóbbi fejlődési stádiumában napról napra nagy értéket képviselő tej, vaj, sajt gyűlik össze s vettetik alá egyöntetű kezelésnek, nagyfontosságú dolgok tehát, hogy a kezelés, illetőleg a készítés technikája lehetőleg hibátlan legyen, mert különben tetemes a kár; nem úgy, mint a házi feldolgozás időszakában, a mikor mindössze pár liter tej, pár kilogramm vaj vagy túró ment hasonló tökéletlenség folytán veszendőbe. A gyakorlatnak újabb, a nagyobb anyagmennyiségekhez jobban illő eljárások kitalálására kell törekednie.

A feladat néha nagyon súlyos, részben mert nagyobb koczkázattal járó próbák elvégzése kívánatos, részben mert a megoldáshoz olyan természettudományi alapismeretek szükségesek, melyekkel a termelő nem rendelkezik. A fenti szükség hívja ezután életre minden haladottabb országban a tejgazdasági kiséreleti intézményeket. A hibás gyártási eljárásokból folyó közgazdasági károk kiküszöbölése czéljából legtöbb helyem maguk a kormányok sietnek a termelő segítségére s vállalják a tökéletesedés felé vezető kisérletezés költségét, mely tulajdonképen gyümölcsöző befektetésnek tekinthető, miután az illető gazdasági ágazat productivitásának növekedésében ez a kiadás visszatérül.

Schweizban több millió frankra becsülték azt a nemzeti kárt, a melynek tisztán az emmentali sajtot exportra alkalmatlanná tevő hibás érési folyamat volt az okozója; felismervén ezt, nem késtek felállítani tejgazdasági intézetüket, melynek csak az említett sajt gyártási eljárásának részleges megjavításával évről évre nagyobb mértékben sikerül mérsékelni a fenti károsodást.

A magyar kormány 1903-ban iktatta a hazai tejgazdaság támogatására, fejlesztésére szánt intézményei sorába a m. kir. tejkisérleti állomást, mely több kisérleti intézményhez hasonlóan a magyaróvári gazdasági akadémia kebelébe, ezen főiskola ezidőszerinti érdemes igazgatójának, Ujhelyi Imrének vezetése alatt kezdte meg működését.