Nem állítunk lehetetlent, mikor a papirost a kenyér fontosságának megfelelő fokra helyezzük. Az igaz, hogy a papirost nem lehet megenni, de viszont papiros nélkül alig képzelhető el az élet. Nem is kell egyebet mondanunk, mint megemlítenünk azt a körülményt, hogy ha nincs papiros: nincs ujság, nincs hirszolgálat, nincs közlekedés, megáll az élet, megbénulnak az élet erei a front mögött és a fronton magán annál rettenetesebben dulna a halál.

A mai állapotot emlitjük ugyanis, amikor háboru van, a mai helyzetben fordulhat elő, hogy a papiros, amikor nem az életre, hanem a halálra dolgozik minden üzem. Olyan kicsiségesen kezdődik megbénulni az élet, azon a réven, hogy nincs papiros, hogy ezt a logikai láncot nem is érdemes elmondani. Az olvasó fantáziájára bizvást rábízhatjuk, hogy önmaga állapítsa meg, hogy mi lenne, ha a világon elfogyna ma a papiros.

Nem régen kaptunk ebből egy kis ízelítőt, a sajtótól megvonták a papirost jó nagy mennyiségben s egyenesen háborus okai vannak e ténynek, élesen belevilágít abba a képtelenül szövevényes életbe, amelyet a háborus ipar ezekben az időkben végig küzd. Itt látja az olvasó az ujságpapirosgyártás módját, a hengerelő gépet, amely a puha, pépszerű, vízzel telt, de már bizonyos szilárdságu papirosanyagot megfosztja a fölös vizétől, s a papiros a végén, mint száradt, szilárd kész gyártmány fölcsavarodik a hengerre. Arról már irtunk, hogy a papirgyártáshoz milyen anyagok szükségesek, hogy milyen nyersanyagok előgyártásából keletkezik az a fehér pép, amelyet kihengerelnek papirossá. Éppen a legutóbbi papiroshiány teszi aktuálissá azt a kérdést, hogy mi módon fogyhat el a papiros.

Az ujságpapiros anyaga a fa. A papirosgyárak rendesen szerződéses viszonyban vannak erdőtulajdonosokkal, vagy a maguk kezelésében vannak erdőbirtokaik és amellett, hogy a gyártáshoz nagymennyiségű tartalék faanyagot halmozzanak föl a gyártelepen, napról-napra uj nyersanyagnak kell érkeznie, ha a gyártás folytonosságát meg akarják tartani. A papiros gyártását a hadvezetőség is annyira fontosnak tartja, hogy annak zavartalanságát katonailag is biztosítja. Igen ám, a gyártásban nincs is baj, de előállhat a zavar a nyersanyag szállitásában. Az erdőben lévő fa összeszedése, kiszállítása a legközelebbi vasúti állomásra, berakása a vasúti vaggonokba, a vasúti szállítás, megérkezés után a kirakás és a gyártelepre való szállítás.

Ezekből a tényezőkből adódik össze a nyersanyag helyi fölhasználása, s ha ezek közül csak egy tényező is hiányzik vagy csak rosszul működik, a végső processzus, a képen is látható simító henger, amelyből legalább is nyolc-tíz dolgozik egy-egy papirgyárban husszonnégy óránként nem négyszáz folyóméter papirost készít el, hanem talán csak százat, vagyis negyedrész annyit, amennyire szükség van. Kész a számítás, mert valamelyik tényező nem régiben megakadt, az ujságok papiros fogyasztását éppen a negyedére korlátozták.

Egy hét mulva reparálták a hibát, a gyártás ment a maga régi négyszeres tempójában. Igy kell érteni a papiroshiányt, így kell értékelni a kissé nyugtalanító hatásu hírt. Ujság és könyv nélkül ma az élet el sem képzelhető.