Mechanikus tüzelés

A képen látható kazánok alatti tüzet nem emberi erő, nem a kormosképű, félmeztelen fűtő táplálja hanem gépi erő. Könnyű volna itt azt mondani, hogy ime az emberi erőnek géppel való pótlása módot nyujt arra, hogy az igy fölszabadult emberi erő menjen ki a frontra és harcoljon a hazáért. Bármennyire kézenfekszik ez a gondolat, nem mondhatjuk, mert míg más esetekben talán tényleg az emberi erő pótlásáról beszélhetnénk, itt nem ez a pótlás a cél.

A kazántüzelés egyöntetűsége, folytonos egyformasága, az időnek és mennyiségnek elméleti pontossággal való betartása olyan fontos érdeke a gyári üzemnek, hogy ezt emberi erő egyáltalában nem tudja olyan tökéletesen elvégezni, mint a gép, mint a mechanizmus. Itt, ennél az emberpótlásnál a munkaminőség, a teljesítőminőség a fontosabb, nem az, hogy emberi erőt pótoljon a gép.

Amint a képen láthatják, a kazántűzhely fölé vastölcsérek vannak szerelve, amelyek tele vannak szénnel. A vastölcsérek fölött egy kis daruul szalad, amelyről a szén a szükséghez mért időközönként a tölcsérbe hull. A tüzelés ha nem is automatikus, hanem mechanikus módon ugy történik, hogy a tölcsérből kazán rostélyra bizonyos idő elteltével meghatározott mennyiségű szén dobódik ki és oszlik el a rostély felületen.

A kazán rostélyán elégő szén mennyiségét, s azt az időt amely alatt ez a mennyiség elég, vagy ismerjük, vagy könnyű szerrel kiszámíthatjuk. Nem kell tehát egyebet tenni, mint az égési idő végére a szükséges szánmennyiséget készenlétben tartani, s valami úton-módon a kazánrostélyra szórni. Ezt végzi a mechanikus tüzelő szerkezet. A mód az említett elv alapján már nem is ördöngösség, inkább az egyszerűsége a csuda.

A széntölcsér alsó, szűkebb nyilasánál van egy szíjdob, amelyet az üzem erőátvitele hajt. Ennek a dobnak áttétele van, amely fogaskerekek fogainak meghatározott eloszlása révén a lapátszerű belső dobot a tölcsérben csak bizonyos idő múlva emeli a szükséges fordulatra.

Mihelyt ez az idő elérkezik a lapát a tölcsérben felemelkedik s a tölcsér alsó nyilasán át a rajta lévő, a szükségesnél sem több, sem kevesebb szenet rádobja a kazán rostélyra. Az üres lapát tovább fordul, nyomában már emelkedik a következő lapát, amelyre a fölülről adagolt szén önmagától helyezkedik el.

Ugyanez a rendszer, csak természetesen megfelelőn módosított forgó, edényekkel alkalmazható ott is, ahol nem szénnel, hanem olajjal tüzelnek. Ennél az esetnél lapos lapát helyett öblös kanál emeli a tüzfelületre egy nagy kazánsornál a tüzelés egyöntetűsége csakis ilyen módon érhető el.