Körülbelül Kolumbusz Kristóf óta küzdenek a nők az elnyomás ellen.
Akkor történt ugyanis a világtörténelem egyik fontos mozzanata: Európában kezdték megismerni a dohányt, de a papság a nőket átok terhe alatt eltiltotta a dohány élvezetéről. A nők azóta sem tudják elérni, hogy a dohányzás szórakozása, vagy élvezete, vagy szükségessége, avagy ártalma rájuk nézve olyan szabad legyen, mint a férfiakra vonatkozólag.
A feministák mozgalma azt is fölöleli és rámutat sok, a dohányzási tilalomhoz hasonló, igazán és kézzelfogható igazságtalanságra. Mi most ezt azért mondjuk el, a társadalmi tudományokkal foglalkozók s dohányzási tilalmat tekintik az első komoly elnyomatást rendszabálynak a nők ellen s még nem jelölték meg a gépet határkőnek, amely pedig az első komoly alkotás a nők fölszabadítása terén. A gép azonban olyan alkotása az emberi agynak - írjuk ide, hogy a férfi agynak, amely igen nagy mértékben járul a nők egyenjogúsítását eredményező értékemeléshez.
A gép nem tesz különbséget nő- és férfimunkaerő között, a gép zakatol, forog, berreg, dolgozik, s mindegy; hogy egy gyermek keze teszi eléje a megmunkálandó anyagot, vagy izmos férfikéz. Mi itt csak ugy találomra ragadtunk ki száz és száz gyári üzem életéből fölvett fényképek közül egyet, azt látjuk, hogy ezeknél a gépeknél három nő és két serdülő ifjú dolgozik.
Kettős gép van itt üzemben, célja a fából való gyümölcsdobozok tetejére a gyártó cég nevét beleégetni. Az egyik gép simára hengereli a kissé benedvesített falapot, a másik gép hengere pedig végig gurul a kitolt lapon. A hengeren egy vasminta van, amelyet állandóan tüzes állapotban tart a belül égő gáz, s így rányomódva a falapra, azon festék nélkül fekete vonalú égetett mintát nyom rá. Hány ilyen munka van, amelyben a nő egyenrangú a férfiakkal? Ma mártemérdek. Végig kell tekintenünk a mai csudás borzalmas kor életmegnyilatkozásain, s nyomban szemünk elé ötlik, hogy a nő betölti a férfiak hiánya következtében támadt ürt.
Ezen az adatgyűjtés téren a német alaposság vezet. Ma már hiteles statisztikái adatok igazolják, hogy a közszolgáltatmány terén Németországban a munkaerők ötven százalékát nők alkotják. A közúti forgalom, a posta, a távírda, a köztisztaság, a vonat, a haderő hadtáp intézménye, a hivatalok, a pénzügy, a gyáripar, a lőszergyártás, a nagyipar és kereskedelem csaknem zavartalan ellátása csakis azért lehetséges, mert a nők munkaereje célirányosan tud beleilleszkedni a nemzetfenntartó munkát. Azelőtt is tudtuk, hogy vannak ipariüzemek, ahol a nők alkotják a munkáslétszám kilencven százalékát, ilyen volt a dohánygyártás, a villany égők gyártása, a textilipar, az üveggyár és a többi, ma már a legnehezebb, azelőtt kizárólag férfi munkával ellátott iparok is női erőkkel vannak üzemben.
A kor szelleme, az újkor gépi ereje tehette meg ezt a csudát. Amíg a gép nem volt, a nehéz testi erőt követelő munkára csak a férfikarja volt alkalmas. Ma ma már a gép az erő, ma csak kis agybeli fegyelem és értelem kell ahhoz, hogy a gép elvégezze teendőit, a ehhez nem kell testi erő, ehhez elegendő a nő, a gyermek ereje is. A pöröly férfi kézbe való, de ahhoz, hogy a gép pöröly alá néhány kiló sulyu fémtárgyat helyezzenek, nem a férfi ereje. Amit elméletileg, a politikaterén óhajt kivívni a korszellem, ezt elvégezte már a gép. A nő gép mellett egyenjogu társa a férfiunak s ez a különbség kiegyenlítés csak teljessé lett a háború alatt.
Majd ha újra minden kéz az alkotómunkához tolong, ha majd újra élénk lesz az ipar, akkor kerül első komoly összehasonlításra a nő és férfi ereje. Nem lehet vitás, hogy az áthidaló kapocs minden téren a gép lesz.