Hajdan, nagyon régen, amikor az emberek még tudtak mulatni, nagy ipartelepek egyébbel sem foglalkoztak, minthogy gyártották a gyermeteg kedélyű emberek szórakoztató gyermekmulatságaihoz szükséges játékszereket. Gépek ezrei gyártották a konfetti nevű, vagy szerpentin elnevezésű papírtekercseket, a koriandoli nevű papíresőt, a papirrojtos sapkát és a mese tudja már, hogy mi mindenféle pajkos, tréfás, ötletes mókát.

Ime itt van előttünk egy gép. Komoly, méltóságteljes kolosszus, kerekek tömege, lánc, szalag, szij és tengelyek áttétellel szabályozott külön sebességgel futó hengerek, az ember nyomdagépek, mangorlógépnek, simító, fényesítő, csiszoló, vagy hasonló gépnek nézné. Pedig ez a komor gép szerpentint gyártottak annak idején, konfettit ontott kilométerszámra.

Az alsó hengerre rácsavarták a tekercspapirost, a végét áthuzták négy párhuzamos tengely között, a felső hengeren átfektettek egy kör alaku vágókést, amely az eltolt hengereknek megfelelően egyre vágta a papirosmezőt annyi milliméter szélességben, amennyire beállították. Jött a háboru, s eltünt a farsangi mulatság eszköze, a konfetti, a szerpentin és a koriandoli. Vajjon egyetlen egy pillanatig is kételkedett-e valaki abban, hogy a játékot gyártó gép tudott hasznosabb munkát is végezni, mint papírjátékot gyártani?

A gép tovább is papírszalagokat vágott, de ezekből a papírszalagokból spárga készült. Az a spárga, amit nátron-papírspárga néven ma már egész Európában a kenderspárga helyett használnak. A kenderspárga minden tömegével sem elég a hadsereg szükségleteinek a kielégítésére, ugy, hogy nem marad a polgári használatra semmi sem. Ami kender van, s belőle nem készül kötélkóc, vagy tömítőkóc, abból ruha készül, hogy helyettesítse a gyapjut.

A szerpentingyártó gépek ellenben gyárták a papír-spárga anyagát, amely ujabb gépbe kerül, amely gép azután összesodorja, fonja, s a kenderspárgával, amely külsőleg sem különbözik a kenderanyagu spárgától, s tartóssága, ha nem éri nedvesség, vetélkedik a hasonló vastagságu kenderspárgával.