A baromfi téli gondozása

A baromfi téli gondozása a mostani viszonyok közt igen nagy bajjal jár.
Nincs elégséges tápláló eleség és a tél meglehetősen kemény, hóval teli. Hogy apró jószágunkat mégis megtartsuk, sok figyelmet kell fordítanunk az ápolásra és helyes kezelésére, a miáltal az eleséghiányt bizonyos tekintetben mérsékeljük és a takarékosság által pótoljuk. 

Mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy a baromfiólunk a tél viszontagságainak megfelelő legyen. Javítsunk ki mindent benne, tartsuk lehetőségig a legtisztábban, adjunk alkalmat a jószágnak, hogy könnyen mozoghasson és óvjuk a különféle férgek, kártékony állatok, valamint a léghuzam ellen. 

Rendszerint nagy hibát követnek el azzal, hogy a baromfiólat nagyon melegen tartják, azt gondolván, hogy a meleg ól a baromfinak fejlődéséhez szükséges. 

Tapasztalat szerint ez nem helyes. A baromfiólnak nem szükséges, hogy a külső levegőnél jóval magasabb hőmérséklettel birjon, sőt az sem baj, ha nem nagyobb benne a hőmérséklet a külsőnél, feltéve, hogy ez nem túl nagy, 12-16 fok hideget az egészséges baromfi egészen jól elbir, minden utókövetkezmények nélkül. 

Föltétel azonban az, hogy az ól legyen könnyen és jól szellőztethető, száraz, az állatoknak legyen elegendő helyük és alkalmuk a mozgásra, az éjjeli kipárolgásra, valamint a léghuzamra nagyon kell ügyelni, továbbá arra is, hogy a külső és belső hőmérséklet között ne legyen hirtelen nagy különbség. 

Az éjjeli kipárolgás, ha nem gondoskodunk a kellő ellensúlyozásáról, könnyen veszélyessé lehet az állatokra, s ettől származhat legelőször a meghülés. 

Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy az ól ne legyen nedves, hogy hóolvadás, eső esetén is száraz maradjon. 

A jó, tágas kifutó télen azért is szükséges, hogy az állatok kellő mozgás által a testmeleget fentartsák. Erre állandóan alkalmat kell adni és száraz homokról, ocsuról okvetlenül gondoskodjunk. Ebben részint folytonos kaparás által, részint fürdés által állandóan találnak a mozgásra alkalmat. 

Tanácsos a homok közé apró csontdarát adni, sőt nagyon kedvelik a tyúkok tojás idején, ha égetett csontot adunk nekik, aprószemesen összetörve. Erre a czélra az összegyüjtött csontokat tűzbe rakjuk és addig hagyjuk bent, míg fehérre nem égtek ki. Ekkor ki kell szedni és amúgy melegen összetörni, a mi mozsárban, vagy kalapácscsal is könnyen eszközölhető. 

A csontdarát, a kiégetetlen csontot szintén nagyon kedvelik a baromfiak és ez csontképződésükre, valamint a tojáshéj képzésre van jó befolyással, de tapasztalat szerint még a húsképződést és a melegfejlődést is előmozdítja. 

Hogy a baromfit mozgásban tartsuk, jó valami zöld eleséget (például sóskát, labodát, kelkáposztát, mangoldot, a mit a kertből most a hó alól is szedhetünk) oly magasan aggatunk föl, hogy a baromfi kisebb ugrásokkal könnyen elérje. Úgy tapasztaltuk, ez igen jó hatással van az állatokra. 

A szemes, a jobb táplálékot rendszerint ugy adjuk, hogy az állatok a hosszu éjjeleket jóllakva töltsék el. Ezért ajánlatos az etetést délután lehetőleg 4-5 óra tájban végezni. 

A éjjelek télen hosszuak, 14-16 óráig is eltartanak, esti 4-től reggel 8-ig s ez alatt az idő alatt nem mozogván az állatok, sok meleget veszítenek és sok nedvet is párologtatnak ki. Ezt ellensúlyozzuk, ha az eleséget későbben, estefelé adjuk. 

Fontos az itatás is. A hideg víz az állatoknak is ártalmas, sőt mivel a víz az ólakban is rendszerint befagy, nem is olthatják rendesen a szomjukat. 

Tanácsos időközönként az ólakba jó langyos vizet adni az állatoknak olyan edényekben, a melyekben nem egyhamar hül ki. Ha több állatot kell itatnunk, egyszerre több itatót kell adni, hogy egyszerre több helyen is ihassanak. Mi rendesen háromszor adunk az ólba langyos vizet, reggel, délben és délután az etetés alkalmával.