Egy augusztus 11-iki berni távirat jelentette azt a feltünő hírt, hogy Poincaré elnök közölte Ribot miniszterelnökkel, hogy lemondani szándékszik. Ribot miniszterelnök minisztertársai megkérdezése után arra kérte az elnököt, hogy halaszsza el a dolgot a kamara összeüléséig.
Poincaré lemondási szándékát a franczia kormány válságos helyzetéve hozzák összefüggésbe. Ugyanis a franczia tengerészeti minisztert megbuktatták a nagy hajóépítő czégek, melyek minden áron nagy hadihajók építésére akartak kapni – de nem kaptak tőle – megrendelést. Ez a bukás kínosan érinti Poincarét, mert a hadiiparnak azok a hatalmasai, a kik most Lacaze tengernagyot megbuktatták, őt egy bizonyos idővel ezelőtt az elnöki székbe segítették. Párisban sokan az okoknak ezt az összefüggését látják Poincaré lemondó szándékában.
Ugy lehet, az egyenkint százmillióba kerülő hadihajók meg nem építésének csakugyan van valamelyes okozati összefüggése az elnök távozókedvével. De ez inkább csak alkalom lehet, a főok történelmi. A háború kitörésének gonoszai: Delcassé, Grey, Izvolszkij, Szaszonov egymásután tüntek le s álltak félre az események természetes megoldásának útjából – s a sor most Poincaréra kerül.
Egészen bizonyos, hogy Francziaországban most olyan krizis tört ki, mely a vezető állások betöltésében nagy változást idézhet elő. Painleve hadügyminiszter, a ki Clémenceauval egyetemben megrendítette Ribot és Poincaré helyzetét, a jövő emberének látszik, a ki újjá akarja szervezni Francziaország katonai erőit és lehetőleg még a tél előtt be akarja fejezni a háborút.
A "La Paix" szerint olyan nagy az elkeseredés az országban a kormány ellen, hogy annak bukását magától értetődőnek ítélnék, nem pedig politikai szenzácziónak. A czenzurának okvetetlenkedése s Ribot hallatlan magatartása a szocziálistákkal szemben, nem tarthat sokáti. Most krízis van s rövidesen döntésre kerül a sor.
Poincaréról egyelőre nem szólhat a párisi sajtó a szigorú czenzura miatt. Meg kell várni a befejezett tényeket, míg a sajtóhangok is megszólalnak. Ez a befejezés már a legközelebbi jövőben várható.
A "Berner Tagblatt" jelentése szerint Poincaré lemondó szándéka, nyilván összefüggésben van annak az ellenzéknek a megnövekedésével, mely Caillaux körül csoportosul s a melyet Clémenceau is támogat, igaz, hogy a mellett saját czéljai követve.
Közben új híveket szerzettek az ellenzéknek a Lacaze tengerészetügy miniszter lemondása körül történt leleplezések. Lacazet azoknak a nagy ipari czégeknek áldozatul tekintik, a kik csatahajókra való megrendeléseket akartak tőle kicsikarni, a mire ő nem volt kapható. Poincaré, minthogy tudvalevőleg a hadiiparosok buzgó propagandájának köszönhette megválasztását, a Lacaze lemondásának okai miatt támadt felháborodás következtében méltán hiheti, hogy ez a felháborodás visszahatással lesz saját személyére s ezt talán visszalépésének felajánlásával akarta megelőzni.
A "Petit Journal" jelenti: A franczia ujságírók támogatták Clémenceaunak azt a javaslatát, hogy a kamara és a szenátus együttes ülését hívták össze, hogy megbeszéljék és határozatot hozzanak arról, hogy mennyiben volt joga az elnöknek a maga személyes felelősségére közjogi természetű kötelezettségeket vállalnia.