Ez most a jelszó, ezt kell most mindenáron megvalósitani, nehogy az éhinség köszöntsön be szegény hazánkba.

Tisztelt gazdatársak, gazdasági tanárok, tanitók, gazdatisztek és egyéb gazdasági alkalmazottak, lapjaink összes vidéki t. olvasóihoz fordulunk s Magyarország összes fogyasztóinak érdekében felhivjuk, felkérjük önöket, hogy irásban és élőszóval hassanak a dolgozni nem akaró népnél oda, miszerint a még be nem gyüjtött mezei terményeket haladéktalanul szedjék be, illetve ássák ki, hogy ez nemcsak az illető birtokos vagy bérlő érdeke, de államérdek, még maguknak a munkásoknak is érdeke, hisz az ő készleteik is kifogynak a tél végén és akkor még mindig rá vannak utalva az idei terményekre, mert hisz az uj még akkor csak csirájában vagy kis palántákban a fejlődés legkezdetén van.

Méltóztassék a gazdakörökben, vagy hol ilyenek nincsenek, az iskolákban avagy a községház tanácstermében gazdasági előadásokat tartani s ezek keretében a hallgatóságot felvilágositani arról, hogy saját maga alatt vágja a fát, ha nem dolgozik, mert nemcsak hogy éhséget idéz elő honunkban, de a kilátásba helyezett földosztástól is elesnek azok, kik dolgozni vonakodnak.

De arra nézve is fel kell világositani a falusi és tanyai közönséget, hogy a földek parcellázása nem oly könnyü, s gyorsan nyélbeüthető munka, mint azt hiszik és a legjobb esetben s a legnagyobb erőfeszités mellett is egy évben legfeljebb 1 millió holdat lehet kiosztani, ami legjobb esetben 100 ezer igényjogosultat elégit ki, tehát legelőször is a rokkantak és hadiözvegyek jutnak majd földhöz, mig a többiek kénytelenek lesznek még esetleg 1 vagy több évig is várni, amig reájuk kerül a sor.

Addig pedig, ha élni akarunk, dolgoznunk kell, mert most igazán szóról-szóra beteljesedett az a példabeszéd, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék s ki nem dolgozhat saját földjén, az a másén munkálkodjék, hogy önmaguknak s embertársainak, kivált a városiaknak, kik ipar s kereskedelmi foglalkozásuak, legyen kenyerük.