A magyar biztositó intézetek körében nagy izgalommal tárgyalták Szende Pál pénzügyi államtitkárnak minap tett nyilatkozatát, hogy utasitást adott a biztositás állami monopóliumának előkészitésére. Ez a gondolat nálunk nem uj, több alkalomban fölmerült, azonban a politikai konstellációk folytán annyira sem jutottunk, hogy a régóta elavult biztositó törvény szükséges reformját valamely kormány keresztülvigye.
Az államra nézve a biztositási monopóliumnak elsősorban szociális jelentősége van, mert minden réteget be tud vonni a biztositás körébe, anélkül, hogy őket anyagilag észrevehetően megterhelné.
De financiális eredménye is kecsegtető, ha a külföldi példákat nézzük. Most jelent meg az olasz kormány hivatalos kimutatása az életbiztositó monopóliumról. Olaszországban tudvalevőlen 1913-ban vezették be a biztositás állami monopóliumát.
Az első esztendőben az olasz kincstár dijbevétele cimén 39,09 millió lira volt, amely 1917. esztendőben már 44,4 millióra emelkedett. Az államnál biztositott tőkeösszeg elérte az 1210 milliót. A kifizetett biztositási összegek 1917-ben 23,2 millió koronára rugnak, szemben a megelőző évi 22 millióval. És az olasz állam a biztositás monopóliuma következtében abba a helyzetbe jutott, hogy a harcoló csapatait nagyobb tőkebefektetés nélkül biztosithassa.