Feleletre váró kérdések

A mélyen tisztelt kormánytól feleletet kérünk az alábbi kérdésekre, hogy a gazdaközönségünk háborgó kedélyét, elkeseredett hangulatát és jogos kifakadásait némileg mérsékelhessük, de egyben figyelmeztetjük is az illetékes minisztériumokat arra, hogy ha hamarosan és gyökeresen nem orvosolják a bajokat, akkor ne számitsanak ezentul gazdatársaink odaadó buzgalmára, engedékenységére, fáradhatatlan szorgalmára, melyet eddig a közellátás s egyéb közügy terén önzetlenül kifejtettek, mert minden, még az angyali, türelemnek is vége szakad. 

A hivatalos lapban és egyéb helyen is a kormány kijelentette, hogy aki olajmagvakat termel s szállit be a központnak, az kap olajpogácsát és világitó anyagot, tehát petróleumot és gyertyát. De még eddig tudomásunk szerint egy gazda sem kapott semmit az igért anyagokból. Az igéret szép szó, ha megtartják ugy jó! Most a gazdáknak igérhetnek már akármilyen mézes madzagot, nem állnak kötélnek. Ki itt a bünös? 

Hadi foglyainkat elviszik, pótlás nincs, mert a mi Oroszországból hazakerülő fogva volt katonáink ujból be lettek sorozva s katonai szolgálatot teljesitenek a harctéren vagy a mögötti országrészben. Hanem tudunk róla, hogy 150 ezer olasz fogoly hever a táborokban (Veszprém megyében egyedül 70 ezer). Miért etetik ezeket, miért nem adják ki őket mezőgazdasági munkára?

A gyapjurendelet is, mint majdnem minden társa, későn jött, 3 millió kilogrammal kevesebb lett gyapjuból beszolgáltatva, mint tavaly, pedig a termelés az idén több volt. Miért türték a hatóságok, hogy osztrák utazók, a maximális áron felül összevásárolják a gyapjut s kivigyék Ausztriába? Ha pedig már ez megtörtént, miért nem kötelezik az osztrákokat, hogy a mi gyapjunkból előállitott szöveteket Magyarország részére kiadják? Ha ily óriási könnyelmüséggel járnak el, miből fog ruházkodni népünk a hüvös idő beálltával? Hiszen nyári mezben nem lehet az őszi szántást, vetést stb. végezni! 

Bőr sincs állitólag, hát hová lesz a dögbőr, hová a sok leölt állat bőre?
Miért nem engedi mag a kormány, hogy a dög és a kényszervágott állatok bőrét a gazda saját szükségletére felhasználhassa? Nevetséges koldusajándék, mikor egy nagy megyének kiadnak 350 kg. bőrt, hogy lehet ily eljárást komolyan venni? Miért van zsufolásig tele bőrrel minden katonai raktár, ugy hogy 10 évre is elég volna a hadseregnek s mi lábbeliek nélkül állunk itt a tél küszöbén? Hát ez ellen a polgári lakosságot kinpadra állitó eljárás ellen teljesen tehetetlen a kormány? 

---

Felső-Magyarországban nagy gyümölcstermés van, egyes községekben több száz vaggonra való alma és iszonyu sok szilva termett, p. 0. Máramarosban, Ugocsában stb. s nincs vasuti kocsi, melyet ezek szállitására rendelkezésre bocsátana az állam. Sok száz vaggon könnyen és gyorsan javitható lenne, ha munkás volna hozzá, de ezek hevernek erre-arra a laktanyákban, nem lehetne őket kirendelni s a gyümölcsöt a tönkremeneteltől megmenteni? (Felmentettek, nélkülözhetlenek ?) 

Tudunk eseteket, hogy a legfinomabb dinnyéket sertések eszik, de ez kicsiség a finom Jonathán stb. almákhoz képest, ezen a bajon segiteni kellene leggyorsabban, hogy milliók ne vesszenek el. A szilvát, ha a központi szeszfőzdék nem birják kifőzni, engedjék meg a kisüstökön való szeszfőzést is. Iz (lekvár) készitéséhez nincs se ember, se berendezés. Nem kellene burgonyából szeszt égetni. 

Papirosan az a gazda, ha közélelmezésre adja a termelt tejet, minden liter után 1/2 kg. korpára tarthat igényt, de azt mondják egyes gazdák (s ilyen igen sok van), hogy bizony ők a korpának szinét sem látják. Hol itt a bibi? Kormányrendeletek papirosával nem lakik jól a tehén s nem ad tejet.

Az északi harctéren levő holmi eltünik, mintha csak maximálták volna, viszik az osztrákok, különösen a kereskedelem veszi ki belőlük részét. Ugyan mi marad a magyar gazdának, mit kap ő onnét, hol legtöbb vért és vagyont áldozott; mit kap abból, melyhez sokkal többel járult, mint a kiegyezés szerint köteles lett volna? Odáig nem nyúl a kormány keze? Vagy akkor fog „vetot” mondani, mikor már üres lesz az egész harctér? 

Sok sertést vágnak le, de szalonna alig látható hazánkban s a harcterekről hazakerülő katonáink is ritkán részesülnek szalonnaadagokban. Vajjon hová lesz a sok szalonna, mely a hadsereg cimén kerül ki az országból? Nem akarunk gyanusitani, de itt valami nincs rendben. 

Megdöbbentő, lesujtó hirt hallunk, hogy 5 millió q tengerit adunk át az osztrákoknak. Hogy nekünk mi marad, mivel hizlalunk, azt nem veszik számitásba? A szentirás azt parancsolja, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, de azt nem, hogy jobban szeressük a szomszédunkat, mint saját magunkat s hogy oda adjuk terményeinket akkor, mikor magunkat még el sem láttuk és nem tudjuk marad-e annyi, hogy elég lesz-e nekünk? 

Folytathatnók a kérdések sorozatát, de egyelőre elég ennyi – papirhiány van.