A malomkoncentráció terve – a háboru kitörése óta ki tudja hányadszor – ujra kisért.
A terv ismét a régi: a kisebb üzemek szüneteltetésével nagyobb kapacitásu malmokban az egész ipar koncentrálása. Ez a terv már tavaly is felmerült, de kivitelre akkor sem került, mert a kormány is belátta, hogy az ország lisztellátása csak abban az esetben lehet zavartalan, ha az országban lévő összes malmok, legyenek azok bármilyen rendszerüek, a közélelmezés szolgálatában állanak.
Csakis ily módon lehetett elérni azt, hogy a termés az illető vidékhez eső legközelebbi malomban kerüljön megörlésre és egyidejüleg elkerülni azt, hogy a gabonának fuvarozásával és a lisztnek visszaszállitásával a forgalmi vállalatokat nagyobb – és amint kitünik, felesleges – feladatok megoldásával terheljék.
Az aratás után tényleg az összes malmok üzemben voltak és a mindenkori szénkészletek arányában végezték el az őrlés munkáját. De malomipar sulyos zavarokkal küzdött, mert a legtöbb vállalat szénellátása rendszertelen volt és miután a téli időszak küszöbén nagyobb széninség veszélye fenyeget, a kormány ugy véli jobban megoldani most a szénellátás problémáját, hogy az üzemeket koncentrálja.
Kérdés már most az, hogy ez a koncentráció megfelel-e a közérdeknek is, mert ha nem, ugy a kormány a kellő mennyiségü szén beszerzéséről tartozik gondoskodni, nehogy az ellátásban fennakadás álljon elő.