II. Lipótról (1865-1909) bevezetésként csak híres mondását érdemes lejegyezni, mely a király felfogását híven tükrözi az uralkodásról: Egy kis ország kicsinyes alattvalóinak a királya vagyok.

Gyarmatosító törekvései eredményeképpen a Kongói mészáros becenevet kapta. Kongó lakosainak száma 15 év alatt a tízmillióról 3 millióra csökkent, ugyanis a gyarmatokon szolgáló ügynökök csak akkor számíthattak előmenetelre, ha jó munkájuk bizonyítékaként magukkal vitték az általuk kivégzett bennszülöttek kézfejét, s bemutatták azt a belga követségen. (Nem kellett ahhoz mindig ölni, élve is csonkoltak.)

II. Lipót azonban ambícióihoz nem talált nemzetközi szövetségest, ezért aztán nem tudta bérleménybe venni Szudánt sem, pedig az ott élő emberekkel is terve volt, miszerint kölcsön adta volna őket Angliának, akik felhasználhatták volna Kína elleni harcukban. Viktória királynő ezt a tervet meghallva röviden csak ennyit mondott: Ennek elment az esze!

Magánélete sem volt erkölcsösebb hivatali munkájánál. Esküvője után pár nappal ágyába vitt egy színésznőt és a későbbiekben sem fogta vissza magát. Aktuális szeretőivel rendszeresen és nyilvánosan kocsikázgatott, megbotránkoztatva ezzel Brüsszel népét.

Brüsszelben volt egy híres kupleráj, ahol gyermekprostitúció folyt. Sokak állítása szerint a király rendszeresen megfordult ebben a házban.

Mikor II. Lipót a német császárnál volt látogatóban, távozása után szobáját a császárné lefertőtleníttette és füstölőkkel űzte ki a szobában maradt szellemét.

Hetvenéves jócskán elmúlt, mikor egy 17 éves prostituáltat vett maga mellé, akivel nyilvánosan is mutatkozott, és aki haláláig vele volt.

Lipót 74 évesen hunyt el, de előtte még feleségül vette fiatal szeretőjét és Vaughan bárónőt csinált belőle. A társaságba így vezette be: Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam az özvegyemet.
Esküvője utáni nap alhasi műtétet ejtettek meg rajta, aminek következtében elhunyt.

A bárónőt a család tagjai kipenderítették a kastélyból és sürgősen eltemették Lipótot. Amerre ment a gyászmenet, az ócsárló és gúnyolódó hangok elnyomták a gyász hangjait.

Két boldogtalan leánya volt, Koburg Lujza és Stefánia és egy félig boldog, aki a Klementina névre hallgatott.