A Máv. uj tarifaemelés előtt
Értesülünk, hogy a Máv. ujból fölemelni készül áruszállitási dijtételeit azzal a megokolással, hogy az 1918. évi január elsején életbeléptetett tarifareform nem elégitette ki a hozzáfüzött pénzügyi várakozásokat.
De január és február hónapokban a polgári áruk szállitása az államvasutak összes vonalain – az élelmiszer, tüzelőanyag és világitóanyagok kivételével – szünetelt, igy nem tudhatjuk, hogy mily alapon állapitották meg a fölemelt dijtételek pénzügyi eredményeit.
Az 1918. évben életbeléptetett dijemelés a darabáruk dijtételeit száz százalékkal emelte fel, mig a kocsirakománynál a dijemelés átlag negyven-ötven százalékra rug.
A legnagyobb hibája az áruosztályozás ilyetén megváltoztatásának az, hogy az árucikkek hetven százalékát ötezer kilogramm és tizezer kilogramm feladásánál egyenlő dijtétel alá sorozta és ilyenformán a waggonok kihasználása esetén semmiféle kedvezményt nem ád. Ennek folytán az a helyzet áll elő, hogy a kereskedőknek nincs érdekük az árukat teljes kocsirakományban elszállitani, mivel ebből hasznuk nincs, hanem leggyakrabban csak ötezer kilogrammal inditják utnak az árut. Ez a waggonok kihasználása, valamint pénzügyi nézőpontból egyaránt káros.
Igen helytelen továbbá, hogy a Máv. az összes kiadási többletet a polgári árukra háritotta át, mikor a szállitásra kerülő áruk több mint ötven százaléka katonai küldeményekre esik. Mégis a katonai dijszabás megváltoztatásáról eddig semmit sem hallottunk.
Jól tudjuk, hogy az áruosztályozás megváltoztatása s a dijtételek fölemelése az osztrák kormány előterjesztésére történt és a magyar kormány elfogadta szó szerint – tekintet nélkül az ország különleges kereskedelmi viszonyaira – a nélkül, hogy a drágaság nyomása alatt szenvedő fogyasztóközönség érdekét számba vette és a kereskedelmi érdekképviseletek véleményét kikérte volna.
Foglalkozni kellene a Máv. igazgatóságának igen sürgősen az adminisztráció reformjával, mert az a helyzet nem tartható fenn, hogy oly fontos és különösen a háboru alatt annyira fontossá vált osztály, mint a kiegyenlitő hivatal, mely az elhurcolt áruk összeegyeztetését volna hivatva teljesiteni, oly hiányosan müködjék, mint ma. Milliókra rugnak a kártéritési összegek, melyeket a Máv. kifizetett az elhurcolt ás rendeltetési helyére nem érkezett árukért.
Ausztriában hetenkint közzéteszi a vasutigazgatóság az egyes állomásokon fölöslegben levő áruk jegyzékét, melynek alapján a szállitó közönség siet a vasut segitségére és megadja az adatokat, hogy a fölöslegként kezelt küldemény mikor, hol és mely állomásra adatott fel és ezzel elérik azt, hogy aránylag csekély munkával az elhurcolt küldemények rendeltetési helyükre jutnak anélkül, hogy a vasut bármilyen kárt szenvednek.
A jogügyi osztály ellen is sok panasz van az érdekelt kereskedők körében, hogy számtalan pört igen hosszu ideig folytatnak már azért is, mivel az egyes ügyeket a Máv. képviseletében mindig más és más megbizott tárgyalja, ami egyrészt az ügy vitelének alaposságát rontja, másrészt pedig befejezésének elhuzásával jár, ami a Máv.-ra nézve igen sok költséggel jár.
A forgalom lebonyolitása az egyes állomásokon esetleg előforduló csalások, visszaélések, helytelen fuvardijszámitások kiküszöbölése céljából szükséges volna, hogy az egyes üzletvezetőség területén utazó ellenőrök intézménye teremtessék meg, kik az egyes vonalakat állandóan vizsgálnák, az állomásokat ellenőriznék és felruháztassanak olyan hatáskörrel, hogy sürgős esetekben előzetes előterjesztés nélkül is intézkedhessenek.
Nincs oly magánkézben levő kereskedelmi intézmény, mely expozituráit állandó küldetésekkel ne ellenőriztetné, annál inkább szükséges ez egy oly nagy intézménynél, mint a Máv., mely végre szintén csak kereskedelmi vállalkozás és melyet helyesen vezetni csak ugy lehet, ha minden tekintetben a kereskedelmi érzés érvényesül.
