Ámbár a holdkráterek nevüket a földi vulkanikus kráterektől kapták, mégis egészen más szerkezetűek mint ezek és valószinüleg másképpen is keletkeznek. A földi vulkanikus kráterek tölcséralakúak, a tölcsér mélysége olyan rendű mint a tölcsér átmérője, sokszor még annál is nagyobb. Ezzel szemben a holdkráterek átmérője igen nagy, sokszor 100 km-nél is nagyobb és mélységük ehhez képeset kicsiny.

Nem is tölcsérhez, hanem inkább serpenyőhöz hasonlítanak. Minthogy a Hold átmérője sokszorta kisebb mint a Földdé azért a Hold felülete erősebben is görbül, úgy hogy a legtöbb holdkráter egyik szélétől nem is lehet látni a szembefekvő részt. Ezek a méretek teljesen lehetetlenné teszik, hogy a holdkráterek vulkanikus működés hozta volna létre. A különböző hypothesisek közül az bír a legnagyobb valószínűséggel, a mely felteszi, hogy valamikor óriási méretű meteorok hullottak a Hold felületére és ezek okozták a közeteknek köralakban való feltorlódását.


Mindezideig a Föld felületén nem volt ismeretes olyan kráter, a mely a holdkráterek jellegét mutatta volna. Csak az elmult években fedeztek fel ilyent az Egyesült-Államokban, Arizonában. Ez a kráter 140 km távolságra a Canon Diablotól, a hol rengeteg sok meteorkövet lehet találni. A környék geológiailag eléggé ismeretes, a vulkanikus tevékenységnek a környékén semmi nyoma. Legfelül van 15 m vastag vörös homokkőréteg, azután következik 80 m vastag mészkőréteg és az alatt 300 m vastag fehér homokkőréteg.

Ebben a talajban van a köralakú kráter, melynek átmérője 1300 m, mélysége 174 m. A kráter falai majdnem függőlegesek a feneke pedig majdnem teljesen sik. A talajt alkotó rétegek részei több km távolságban sok ezer tonna súlyú darabokban hevernek szerteszét. Találni közöttük kisebb darabokat, a melyek chemiai analysisnél a nikkel vasoxydjainak bizonyultak és több esetbe a Wildmanstatt-féle rajzokat is mutatták.

Egészen kétségtelen tehát, hogy meteorkövek.
Mindezek a körülmények igen erős bizonyítékokat szolgáltatnak arra nézve, hogy ez a kráter valamely nagy meteordarabnak a Föld felületére való ütődésekor keletkezik.
Abból, hogy ez a meteor mekkora mész-, illetőleg homokkőréteget roncsolt szét, ki lehet számítani, hogy átmérője legalább 180 m, sebessége pedig 9 km/sec volt.


Valószínű, hogy a kráter a következőképpen keletkezett. A nagy meteordarab maga előtt a levegőt megsűrítette és felmelegítette. Ez a comprimált levegő emelte azután fel a kráter falai alkotó rétegeket. Az elmélet igazságban való hit olyan erős volt, hogy részvénytársaság alakult, mely a meteordarabot ki akarta bányászni. Összesen öt helye ástak mintegy 40 m. mélységig, azonban a meteort nem tudták megtalálni.