Ma már nem titok sem önmagunk, sem ellenségeink előtt, hogy minden erőnk egyesitésére van szükség, hogy diadalmas helyzetünket a végső diadal megérlelésére változtathassuk meg. Anglia elzárta előlünk a világot, éhen akar vesziteni mindenkit, aki a központi hatalmakhoz tartozik s ez az élelemzárlat magával hozza, hogy mindent zár alá vesz, ami a központi hatalmak hadviseléséhez szükséges.

Elzárta tehát előlünk a gabonát, a gyapotot, a kávét, a gummit, a nikkelt és vele mindenféle fémet. A nikkelre és a rézre, az aluminiumra és az acélra, mint ma már mindenki tudja a lövedék és löveggyártásnál van szükség. A nikkel és a réz nagy tételekben Amerikából jött hozzánk, de most e két fontos fémben a már itthon lévő mindenféle formáju tárgyra vagyunk, utalva. Ez az oka annak, hogy a lövedék és löveggyártás folytonosságának biztositására el kellett rendelni a háztartások ily anyagu fémtárgyainak a beszolgáltatását.

Ezt ugyan hazafiságból is meg kellett tennünk, de ha az állam nem kéri, senki sem tudta volna, hogy az ócska réztárgyaival hazafias szolgálatot tehet. Most már van elég rezünk, most már nem akadunk meg, mert a még mindig óriási tömegben található háztartási rézanyag ugyszólván mégegyszerannyi ideig biztositja a lövedékgyártást, mint amennyi idáig lefolyt. Körülbelül ugyanigy vagyunk a nikkelfémmel is, amelyből lényegesn kevesebb kell, mint a rézből.

A nagy gondosság, amellyel a tudmásra jutott fémanyagot összegyüjtik, természetesen kiterjed a birodalmak minden egyes négyzetméter területére, légyen az szárazföldi, vagy vizalatti terület. Igy jutottak arra a gondolatra, hogy ott, ahol a városrendezés előtt szemétlerakodóhely volt, amely később, a tó, öböl, vagy folyómeder rendezés után viz alá került, rengeteg mennyiségü fémanyag lehet a viz fenekén. Csaknem minden városban igy volt ez, s nem volt haszontalan kisérlet a németeknek, hogy mágnes kotróval tapogatództak végig a vizek szélein egészen le a vizfenékig, hogy igy is fölszinre kapják a még megmenthető fémanyagot. Amint az a képünkön látható, teljes sikerrel járó munka volt.

Magas daruból hatalmas mágnespofát bocsájtanak le a viz fenékre, ahol a mágnes még az iszapból is kihuzza a fémet, s mert a mágnes a nikkelt is éppen ugy vonzza, mint az acélt, a már feledésnek, enyészetnek dobott szemétdombból, a viz alól is kihuzzák a ma roppant értékes fémanyagot. A képen éppen kiemelkedett a viz alól a mágnespofa, s amint látjuk a tapadó felületen egész fémhengerek lógnak és százával a hulladék fémrud. Az anyagot a daru a ponton fedélzetén rakja le, ahonnan háborus rendeltetésének adják át.

A mágneskotró munkája előtt bizonyára végigjárja a vizfeneket a kanalas kotró, amelynek ez alkalommal nem anyagkiemelés a célja, hanem talajmegbolygatás. A vizfenékre került fémrészeket ugyanis a viz évek óta minden valószinüség szerint iszappal vonta be, ezt nem árt, ha leszedi előbb a kotró, a mágnes annál könnyebben jut zsákmányhoz.