Amit most leirunk, ez nem fantasztikum, nem mese, viszont a cimben irott „láthatatlan” szót sem kell ugy érteni, ahogyan ott a betük összerakásában szemünk előtt megjelenik, hanem ugy, ahogyan a mostani világháboruban már megszoktuk, hogy minden fogalmat golyótávolságból itélünk meg. Ha azt mondjuk, hogy megtámadtunk egy ellenséges árkot, akkor ezt ma ugy értjük, hogy az ellenséges árokhoz lőtávolságba jutottunk háromezer – egyezer – vagy ötven lépésnyire, s fegyvereinkkel tüz alá vettük, vagyis abban a pillanatban, mikor megláttuk a célt, tüzelni kezdtünk rá.

Szóval az árok bizonyos távolságban még láthatatlan volt. A mai hadviselés tehát arra törekszik, hogy amit tesz, amit tervez, az a lehető legszélső ideig láthatatlan, ismeretlen legyen az ellenség előtt. Ez a törekvése van a másik félnek is, vagyis arra igyekszik, hogy megközelitse az ellenséget anélkül, hogy az észre vegye a mozdulatokat. Itt vagyunk tehát annál a kérdésnél, hogy mik azok az eszközök, amelyek mind a két félnél lehetővé teszik hogy az észrevétlenség és a láthatatlanság ténnyé váljék. Az egyiknél a cél tehát az, hogy a védelmi helye sem messziről, sem közelről ne legyen fölfedezhető, a másiknál pedig, hogy a védelemben lévő ellenség ne vegye észre a közeledést. A védelemben ezt ugy érik el, hogy az állást föld alá helyezik, a támadásnál pedig, hogy az óvatosságon, az éjszakai mozgáson kívül a ruházatot választják meg alkalmas módon.

Ma mindenki tudja, hogy mi az a tábori zöld, mi az a csukaszürke, s ha arról szólnak a hirek, hogy most csukaszürke ruhát kap a hadsereg, holnap ellenben füzöld, vagy tábori zöld, földsárga, vagy akármilyen más szinre térnek át, ezeket a kisérleteket érett komolysággal kell kisérni. A cél a láthatatlanság elérése. Ehhez elsősorban az kell, hogy a ruházaton semmiféle élénk szin, semmiféle csillogó, ragyogó ne legyen. A szövet szine olyan legyen, hogy künn a terepen még közelről is elvesszen a környező természet általános szinében, s ehhez ugyanolyan szinü gomb is kell.

A gomb van olyan fontos a ruha szerkezetében, mint maga a ruha s talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a világháboruban, főleg a zord téli időben véghez vitt hadműveletek között akárhány olyan részletsiker füződik annak a csapatnak a nevéhez, amelynek ruházata egészen a gombig hidegállóan rendben volt. Itt van a fontossága az előttünk lévő képen ábrázolt gépnek, amely tábori zöld gombokat készit maséanyagból. A maséanyagból nyersen elkészitett, kiöntött kis felületeket az egyik leány a kerek asztalon látható ferdén meredő rudakra huzza, egy másik leány, karos emelőruddal, amelyről a gombformáju metszőcsövek lógnak le, a körforgó asztalon eléje fekvő pálcákon kipréseli a katonagombokat, a kész gombokat a harmadik munkásnő egyszerüen lesepri az asztalról.

Másodpercenként hat gomb készül, hogy millió láthatatlan ruha huzszor annyi láthatatlan gombhoz jusson. A háborus ipar egyik érdekes ága ez, amely fontosság tekintetében nem kisebb akármelyik más iparágnál.