A hadügyminiszter expozéjában rámutatott arra, hogy a háboru után a hadügyi kormányzat rendelkezésére álló anyagok, gépek, gőzekék, autók stb. nagy tömeget a gazdasági élet békés fellendülésének gyorsitása és megkönnyitése érdekében áruba szándékszik bocsátani, hangsulyozta azonban, hogy a kereskedelem közvetitő szerepét ebből az átengedési folyamatból ki óhajtja zárni. 

Ullman Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója, a delegációban beszédet tartott, amelyben a kereskedelem fontos hivatásának és jelentőségének vázolása után beható birálat tárgyává tette a hadügyi expozénak ezt a pontját és kifejtette, hogy a kereskedelem kirekesztése minő hátrányokkal járna államháztartásunkra, iparunk foglalkoztatottságának a háboru utáni mérvére és egyes fontos szociális probléma fejlődésére. Kiemelte ezenkivül, hogy a kereskedelem feladata volna az is, hogy a haderő szolgálatából felszabadult cikkek egy részét külföldön helyezze el, többek közt valutánk árfolyamfejlődése szempontjából is. 

A kérdéses árucikkek értékesitése és elosztása céljából Ullman a hadügyminiszterium, az ipar, a kereskedelem és az őstermelés érdekképviseleteinek bevonásával azonos elvek szerint müködő különálló magyar és osztrák bizottság létesitését javasolja. Majd a háboru utáni behozatalára, illetve az ezzel kapcsolatos szervezeti kérdések taglalására tért át és kijelentette, hogy nem tarthatja elfogadhatónak az osztrákok álláspontját, mely szerint a behozandó textilanyagok Magyarország és Ausztria közt az illető államokban levő textilipari vállalatok gyártási képessége arányában kerülnének felosztásra.

Nem szabad türnünk, hogy Magyarországon rongyokban járjanak az emberek, amikor Ausztriában bőség lesz ruhanemüekben s ezért teljesen osztjuk Ullman nézetét, hogy – a textilanyagok is a lakosság számaránya szerint osztandók fel két állam között. A Magyarországon és Ausztiában termelt textilanyagok tekintetében ugyanigy elosztást javasol Ullman, ami – tekintettel arra, hogy gyapjutermelés terén jelentékenyen felette állunk az osztrákoknak – nagyon, sőt talán tulságosan előzékeny álláspont.

Végül kifogásolta, hogy a katonai épitkezések, amelyek kivált a háboru alatt jóval nagyobb mérveket öltenek Ausztriában, mint Magyarországon, csak elenyészően csekély mértékben foganatosittattak magyar vállalkozók által és a magyar ipar által produkált anyagokkal, majd néhány jellemző példával megvilágitotta, hogy a magyar ipar számos tekintetben mily mostoha elbánásban részesül az osztrák versennyel szemben és sürgős orvoslást kért.