Mit csinál a Népruházati bizottság
A Népruházati Bizottság bőrfelosztó osztálya – mint értesülünk – erélyes rendszabályokra készül. A nyersbőr feldolgozásának gyorsitását, a készbőrök felhasználásának fokozottabb ellenőrzését akarják, hogy igy az immár válságos cipőhiányt enyhitsék.
A cipészek hallatlan uzsoraárakat követelnek s azzal indokolják, nincs bőr, maximális áron meg éppen nincs, a munkás is drága, ők nem nyernek sőt… ráfizetnek. Nincs bőr! Ez a cipő drágaságnak fő oka. Ámde se az illetékes körök, sem a különböző központok nem törődnek azzal, hogy miért nincs Magyarországon bőr a cipő készitéshez.
A magyar bőrgyárosok hangosan siránkoznak, hogy az ugynevezett hadtápbőrökből nem kapják meg a quota szerint járó mennyiséget. Amit pedig kapnak, az selejtes, rossz bőr. A jó bőrt az osztrák gyárosok kapják. Főleg ez az oka annak, hogy a polgári fogyasztás céljaira szűkösen van csak bőr.
Bőrhiány ugyanis nincs.
A bőrhiányt mesterségesen idézték elő, hogy a horribilis árakat megindokolhassák. A központok és rendeletek kijátszásával a bőrök nagy részét elvonják eredeti rendeltetésüktől. Zugkereskedők utján hozzák forgalomba maximális áron fölül és a cipész, aki ily tulmagas árt fizetett a bőrért, a fogyasztó közönséggel fizetteti ezt meg.
A cipőhiány felidézéséhez hozzájárult az is, hogy a cipő készitéséhez szükséges kellékeket az osztrák gyárak kivitték Ausztriába, ott feldolgozták, de jött a kiviteli tilalom és a mi nyers anyagunkból készült cipőkből egy pár sem juthat Magyarországra.
A Bőrközpont és a Cipőközpont feladata szerintünk nemcsak abban merül ki, hogy a termelést és a forgalmat gátolja, hanem azt kellett volna főleg megakadályozniok, hogy a magyar fogyasztóközönség megkárositásával járó intézkedések ne történhessenek meg. Az osztrák bőr és cipőgyárak kedvéért megkárositották a magyar ipart, de megkárositották a magyar fogyasztóközönséget is, mert elősegitették az anyaghiányt, elősegitették az árak lehető legmagasabbra felhajtását.
Ma már ott tartunk, hogy kész (gyári) cipő egyáltalán nincs.
Illetve ami még van, silány és méreg drága. Cipőt csináltatni nem lehet, mert a cipész kijelenti nincs bőr, nincs talp, nincs hozzávaló. Ámde, ha mindennek megadod az árát – szó nélkül fizetsz, amit kérnek – ugy van minden és kapsz cipőt. Ha van bőr – már pedig van – akkor nem szabad eltürni a bőrkereskedők és cipészek üzelmeit.
A Népruházati Bizottságra hárul most az a nagy feladat, hogy rendet teremtsen a bőrkereskedelem és cipőkészités terén. A Bizottság feladata, hogy a gyárak üzemét ellenőrizze, gondoskodjék arról, hogy a kész bőrök, a jogosulatlan kereskedők kizárásával maximális áron jussanak el a cipészekhez.
A Bizottság feladata az is, hogy a cipészeket megrendszabályozza. Érthetetlen, hogy amikor a főváros cipőjavitó üzeme, ahol naponta 150 pár cipőt javitanak, csak 12 koronát számit egy pár férficipő talpalásáért, ugyanekkor a fővárosban 25-30 koronát merjenek kérni a cipészek és drága pénzünkért gorombaságokkal füszerezve rossz talpat adjanak.
A Népruházati Bizottság a bőr- és cipőkérdések intézésére külön ügyosztályt létesitett és reméljük, hogy erélyes kézzel rendet fog teremteni.
