|
A Concordia gőzmalom égése
Évek sora óta nem volt a fővárosban olyan nagy tűzvész, mint az, a mely a január 23-ika és 24-ike közötti éjjel a Concordia-gőzmalmot, a legnagyobb malomtelepek egyikét, csaknem teljesen elpusztította.
A hatemeletes nagy épületnek, melyet két tűzfal oszt három részre, középső részében, az ötödik emeleten keletkezett a tűz s ez a rész csakhamar lángokban állott, úgy hogy megmentésére gondolni is alig lehetett. A tűzoltóság a két szélső rész megmentésén s a többi épületek és szomszédos ipartelepek megvédésén fáradozott.
Az előbbit nem tudták elérni: rövid idő alatt kigyúltak ezek is, előbb a Dunára néző rész, utóbb a hátsó rész is. Oltás közben több tűzoltó sulyos égési sebeket szenvedett, ketten pedig Herczeg János és Szmilkó József tűzoltók beleestek a tűzbe s meg is haltak.
Az óriási lángokban lobogó hatalmas épület, mint erről a hely szinén fölvett vázlat után készűlt képünk is fogalmat nyújt, félelmetességében is nagyszerű látványt nyújtott. A tető gerendái egymás után hullottak le nagy robajjal.
A tűzoltók előre-hátra mozgó apró alakoknak tüntek fel a magas ormon s minden fáradozásuk hasztalannak bizonyúlt. Köröskörűl oly nagy volt a hőség, hogy az utczán álldogáló közönség is alig tudta kiállani. A főépületen kivűl a kis gépház is kigyulladt csakhamar s a gépek nagy része elolvadt benne.
|