Szép reggel, szép ünnep volt. Az apus nevenapja és a gyermekek elmondták virágbokrétás köszöntőjüket.
- Isten éltesse jó apát!
Az öreg igazán meg volt hatva. Kivált mikor igazi tejes kávé s omlós fehér kalács került a szépen megteritett asztalra. Istenem, milyen természetes volt ez máskor, s milyen meglepetés ma. Igazi névnapi meglepetés. De ez még nem volt minden. Mielőtt a gőzölgő kávéra sor került volna, az apuskára még egy gyönyör várt. A mama szerezte, a mama vette a karcsu üvegben sötétvörös folyadék, az üvegen aranyos cirádák között biztató betükkel a nagy igéret: „Meggy lelke”.
Meggylikőr! Az apus kedvenc itala. Tegnap kinálta egy házaló vigéc, elég olcsón és a mama sietett is megvenni. De már ott piroslik a pompás folyadék kupicás pohárban.
- Isten éltessen benneteket is! – szól apus és felhajtja. Aztán leteszi. Keserüre huzza a száját.
- Micsoda kotyvalék ez? – fakadt ki. – Ugyan kóstoljátok meg ti is!
Megkóstolja mind. Biz ez csak langyos pirosra festett viz. Hol jár ettől a meggy lelke?!...
Délután négy óra. A nap lángol, a levegő izzó, szomjas Szahara a torkunk. Országot egy hűs italért! Erre megértő mosollyal lejt be most a legidősebb lány. Tálcán jégbehűtött szóda, mellette öblös üveg. Málnaszörp. Éppen ma reggel vette. A bankhivatal előtt, ahol a gépirás művészetét váltja fel aprópénzre, kinálta egy katonbluzos ember. És mi fő, olcsó volt, a fele árért kapta meg. Ez is névnapi meglepetés. Körülüli a család s különösen a gyerekek lelkesednek. Apus ugyan szivesebben venne egy korsó frissen csapolt sört, de hát csak nem rontja meg az általános örömet s ő is iszik a többivel együtt. Egy hörpintés, egy nyelés s mind belebámul a pohárba. Émelyitő, fanyar a szóda ize. Mintha kárminfestéket öntöttek volna bele. Hát már minden hamis?!

Este a névnap tiszteletére szalonna s felvágott ékeskedik az asztalon. Békében az étlap zavaraival küzködő háziasszonyok kedvelt kisegitése, ma azonban szintén ünnepi vacsora. A délről megmaradt főzelékben csak hadd delktálja ki magát ma a cseléd. A felvágotthoz és szalonnához természetesen nagyszerüen illik a tea. Csak ugy enyhén cukrozottan, mert rum nem igen van. Hisz nem lehet mindenki hadseregszállitó! De nem hiába jó és kedves fiu a maturáns gyerek. Lám a zsebpénzét ő sem herdálta el, hanem az öreg tiszteletére ő is névnapi meglepetéssel állt elő. A keleti pályaudvar környékén egy katona rumot árult. Valamikor pálinkás boltja volt – mondotta – és ma-holnap ugyis menetbe indul, hát pénzzé teszi még a mije megmaradt. Nem kér drága árat, a fő hogy elkeljen az áru. Ennyi biztatásra aztán a fiu is vett egy üveg rumot.
- Csak töltse, ne spóroljon! – kedveskedik az öregnek – olcsón jutottam hozzá.
Apus tehát tölti. De akármennyit tölt, a teának sehogysem akar rumos ize lenni. Festett viz, ébred a gyanú. Hát bizony ez is az.

És ez mind nem mese, tárcairás vagy más efféle. Garmadájával jönnek a rendőrségre feljelentések, jó tucat festett vizárusitót in flagranti is ért a rendőrség.