|
Az entente válaszjegyzékének hivatalos szövege
Bécs, M.T.I. Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugál, Románia, Oroszország és Szerbia szövetséges kormányai egyesülve a népek szabadságának védelmére és hiven vállalt kötelezettségéhez, mely szerint egymaguk nem teszik le a fegyvert – elhatározták, hogy közösen válaszolnak az ugynevezett békejavaslatokra, amelyeket az ellenséges kormányok az Egyesült Államok, Spanyolország, Svájc és Németalföld közvetítésével intézték hozzájuk. A szövetséges hatalmak kénytelenek válaszukat az ellenséges hatalmak jegyzékében foglalt két lényeges állítás ellen irányuló nyomatékos tiltakozással bevezetni, amelyek a háboruért a szövetségesekre igyekeztek hárítani a felelőséget és a központi hatalmak győzelmét hirdetik. A szövetséges hatalmak harminc hónapja viselnek el egy háborut, amelynek elkerülésére minden eszközzel kisértetet tettek. E ragaszkodásuk ma ugyanolyan erős, aminő 1914-ben volt. Miután Németország megszegte kötelezettségeit, az általa megtört békét nem lehet szavára alapozni. Az a kezdeményezés, amely a tárgyalások megkezdésére semmiféle feltételt nem közöl, - nem békeajánlat. Ez az ugynevezett javaslat, amely minden kézzelfogható tartalmat és minden határozottságot nélkülöz, a császári kormány által nyilvánosságra hozva kevésbé látszik békeajánlatnak, mint inkább háborus manővernek. Ami a multat illeti, a német jegyzék szemethuny mindazon tények, tettek és számok fölött, amelyek azt bizonyítják, hogy a háborut Németország és Ausztria-Magyarország akarta, előidézte és megüzente. Hágában a német képviselő volt az, aki visszautasított minden, a lefegyverezésre vonatkozó javaslatot. 1914. év juliusában Ausztria-Magyarország volt az, amely miután példátlan ultimátumot intézett Szerbiához, annak megüzente a háborut, dacára annak, hogy nyomban megkapta az elégtételt. A központi hatalmak azután visszautasítottak minden entente által tett kisérletet a helyi viszály békés megoldása érdekében. Belgiumot megtámadta egy állam, amely semlegességét garantálta, de nem vonakodott hirdetni azt, hogy a szerződések csak papirrongyok és hogy a szükség törvényt bont.
A jelent illetőleg Németországnak ugynevezett javaslata egy kizárólag európai térképen alapszik, amely a helyzetnek csak külső és átmeneti látszatát, nem pedig az ellenfelek valódi erejét fejezi ki. Ily előfeltételek alapján kötött béke kizárólag a támadók előnyére válnék, a melyek, miután azt hitték, hogy céljukat két hónap alatt elérhetik, két év után észreveszik, hogy céljukat sohasem fogják elérni. Valójában a központi hatalmak által tett közlés célja, hogy a szövetséges országok közvéleményét megtévessze. Az azonban minden áldozat dacára bámulatos határozottsággal válaszol és pellengére vitte az ellenséges közlés ürességét. E közlés Németországban és szövetségesinél erősíteni akarja a közvéleményt, melyet a veszteségek kimerítettek. A mai óra sulyának egyuttal azonban követelményeinek teljes tudatában a szövetséges kormányok visszatutasítják azt, hogy egy, az őszinteséget nélkülöző javaslattal foglalkozzanak. Ujólag kijelentik, hogy béke nem lehetséges amig a megsértett jogok és szabadságok visszaállítása, a nemzetiségi elv és a kicsiny államok szabad fennállása nincsen biztosítva, amig nincsen garancia egy oly rendezésre, amely alkalmas végleg megszüntetni azokat az okokat, amelyek oly hosszu időn át fenyegették a népeket és amely megadja a világ biztonsága szempontjából egyedül hatályos biztosítékokat. A belga kormány szükségesnek tartja, hogy pontosan fejtse ki azt a célt, amelynek követésétől Belgium sohasem tért el és amelyért az entente hatalmak oldalán küzd, a jog és igazság ügyeért. Augusztus 4-én a német birodalmi kancellár a német birodalmi gyülésen elismerte, hogy a támadás igazságtalan volt a nemzetközi jog ellen és Németország nevében késznek nyilatkozott arra, hogy jóváteszi azt. Két és félév óta ez az igazságtalanság a hadviselés és Belgium megszállása folytán kegyetlenül kiélesedett, minthogy azok következtében az ország segélyforrásai kimerültek, ipara tönkrement, városai, falvai elpusztultak, a mészárlások, kivégzések, bebörtönzések megsokasodtak. És abban a pillanatban, amelyben békéről, emberiességről beszél Németország a világ előtt, ezerszámra hurcolja el Belgium polgárait és szolgaságra kényszeríti őket. A háboru előtt Belgiumnak nem volt más kivánsága, mint az, hogy szomszédaival egyetértésben éljen. Királynak és kormányának csak egy céljuk van: A béke és a jog visszaállítása. De csak oly béke jő tekintetbe, amely országunknak a jövőre nézve biztosítja jogosan igényelt jóvátételt, garanciát vagy biztonságot.
Aluírott megragadja az alkalmat, hogy a cs. és kir. külügyminiszter úr ő excellenciája előtt teljes nagyrabecsülését kifejezésre juttassa. |