Rippl Rónai József újabb képei

Rövid másfél év alatt immár másodszor mutatja be újabb képeit Rippl Rónai József. A régi nagy mesterekre emlékeztet Rippl Rónai kivételes termékenysége. Míg más művész erejét napról-napra lohasztja a fiatalság múlása, a gondok, töprengések egyre újabb torlaszokat állítanak a teremtő akarat elé, addig ő majdnem megmagyarázhatatlan szaporasággal ömleszti magából a képek, pasztellek, rajzok tömegét.

De ez csak az opus számjegyeinek szaporulatát jelenti. A művész bámulatos rugalmasságát, igaz valójában, a munkára való koncentráltsága, az egyes periódusok végső kicsendülését követő lankadtságon való felülkerekedése, egyre ismétlődő megújhodása dokumentálja. E körülmények teszik Rippl Rónai pályáját folyamatossá teremtő munkásságát logikussá.

Legutóbb, mikor Franciaországból hazajövet, az internáltság sanyarú napjainak termékeit kiállította, a magára utalt, izolált művész erőfeszítését láttuk képeiben. Az internáltsággal, külső körülményekkel magyaráztuk a művész elmélyülését, nagyszerű regenerálódását.

Az internáltság véget ért a normális élet, megszokott környezet hullámgyűrűje veszi körül a művészt, de az a nagy lendület, mellyel a számára többé újabb lehetőségeket nem tartalmazó korábbi irányából kivetkezett, nem ért nyugvópontra, ma éppen olyan feszültséggel hatja át újabb - azóta készült - képeit, mint az előbbi kiállításán bemutatott képeket.

Szóval magából az alkotás mechanizmusának középpontjából, a művésznek az élet minden adottságát a maga javára hasznosító teremtőerejéből következik e bámulatos produktivitás, a keze alól kikerült művek szinte erotikus telítettsége.

Erotika. Ezt írnám Rippl Rónai újabb pasztelljei alá. Női fejek, vállak, keblek, karok villannak fel. Egész terem teli van velük. Ha megállunk előttük, szinte megszédít bennünket a kicsapódó perzselő tűz. Mintha valami óriási kemence izzó belsejébe tekintenénk egy-egy keskeny résen. Telt formájú jóllakott asszonyok, karcsú, macskatekintetű lányok bódulatba ejtő kaleidoszkópja e kollekció, mely a mélyzengésű pasztell tömör baritonján muzsikálja el a művész örök fiatalságát, a színek, formák pogány örömét.

Az asszonyi test egy részét befedő ing felülete nem kemény fehér folt, éppen úgy szétporzik, mint a forró piros háttér, vagy a szék cinóber támlája; a kebelre tapadó kézfej, mintha az egész test vibráló melegét magába sűrítette volna.

---

Ha elgondoljuk, hogy Rippl Rónai a pasztell nem árnyalt és más színekkel alá nem támasztott, egyvégbe szabott széles felületeiből építi fel e képeket és rögzíti tömör egységbe a fej karakterét, az elhelyezkedő test ritmikáját, a matéria foghatóságát, bámulatba ejt bennünket a kifejezés e teljessége és biztonsága. A leglényegesebbre szorítkozik és azt hangsúlyozza. E mondatban benne van, mindaz, ami a művészet értékét teszi.

A színek harmonizálásának kiváltságos mestere Rippl. Felesége arcképe mesteri példája ennek. A ruha zöld alaptónusából kék és sárga sávok virítanak ki. E három egybehangolt szín érzéki melegséggel lüktet a puritán egyszerűsége mellett is példátlanul előkelő képen.

*

Három részből tevődik össze Rippl Rónai József kiállításának anyaga. A kiállítás gerincét a pasztellek teszik, másik csoport, amely a régebbi munkákat foglalja magában a művész fejlődésének majdnem mindegyik periódusát reprezentálja. Végül a harctéri feljegyzések és a többi vázlatok. A régebb munkák ismert és már eléggé méltatott, minden vonatkozásukban megvilágított darabok.

A harctéri rajzok beszédes bizonyságai annak. hogy Rippl Rónait a háború romantikája mennyire - nem érdekelte. Nem is palástolja ez érzését. Néhány vonallal feljegyzett figurák, katonafejek, egy-egy tájék vázlatos rajza, semmi több.

Az idehaza készült rajzok nagy tömege bár fajsúly, tartalom, jelentőség tekintetében nem egyenlő értékű, valamennyi betekintést ad Rippl Rónai műhelyébe. Dokumentumok. Dokumentumai annak, hogy a művész örökös szomjúsággal fürkészi egyre az élet jelenségeit. Mindent megfigyel és mindent feljegyez.

Semmit sem tart annyira jelentéktelennek, hogy szótlanul elhaladjon mellette. Nem hiszem, hogy tévednék, ha azt állítom, hogy még egyre buzgó, egyre új kifejezési lehetőséget keres őteremtő talentuma e látszólag semmi jelentőséggel sem bíró vékony erekből szívja fel a tápláló, erősítő nedveket.

Bálint Aladár