Az újságokban mostanában gyakran van szó a hajók tonnáinak számáról. Jelentés jön például arról, hogy ilyen vagy olyan nevű 15,000 tonnás hadihajó elsülyedt, azután arról, hogy valamely 5000 tonnás kereskedelmi gőzös aknára futott. Az olvasóközönség jókora részében ezek alapján az a felfogás alakul ki, hogy az 5000 tonnás kereskedelmi gőzös háromszor kisebb, mint a 15,000 tonnás hadihajó. Mindjárt sietünk megjegyezni, hogy ez a felfogás teljesen hamis, mert az a „tonna” a melylyel a kereskedelmi gőzös nagyságát szokás jelölni, egészen más természetű, mint az a „tonna”, a melylyel a hadihajókat jelölik.

Nem vélünk tehát felesleges munkát végezni, ha a hajók nagyságának jelölésére vonatkozó szokásokat alábbiakban ismertetjük.

Legegyszerűbbek a viszonyok a hadihajóknál, mert változó terhet nem szállítanak, úgy hogy súlyuk nagyjából állandó. A hadihajó súlya a következőkből rakódik össze: a hajótest, a pánczélzat, tűzérségi felszerelés (ágyúk, gépfegyverek, puskák, torpedók, lőszer), hajózási felszerelés (árboczok, vitorlák, kötélzet, lánczok), személyzeti felszerelés (maguknak a tengerészeknek súlya, bútorzat, podgyász, élelmiszer), gépészeti felszerelés (tűzhelyek, kazánok, a bennük lévő víz, gőzgépek, hajtócsavarok, tartalékrészek, segédgépek, szén) súlya. Változás csak a szén, a lőszer és az élelmiszer mennyiségében állhat elő, de ez az egész súlyhoz képest nagyon csekély, úgy hogy a hajó súlya elég nagy közelítéssel tényleg állandónak tekinthető.

A hajó nagyságának és értékének rövid jelölésére tehát súlya nagyon alkalmas. Ezt a súlyt tonnákban szokás megadni (1 tonna = 1000 kg). A súly szó helyett azonban inkább „deplacement”-et, vagyis „vízkiszorítás”-t szokás mondani. Az úszó hajó ugyanis Archimedes ismeretes törvénye szerint olyan mélyen merül alá, hogy a kiszorított víz súlya egyenlő a hajó egész súlyával. 15,000 tonnás hadihajó tehát olyan, a mely vízen úszva 15,000 tonna = 15,000 mł vizet szorít ki. Az előbbiek alapján a hadihajó súlya és igy vízkiszorítása alig szenved változást, tehát mindig ugyanolyan mélységig merül alá.

Egészen mások a viszonyok a kereskedelmi gőzösöknél. A rakomány az egész súlynak igen jelentékeny részét teheti ki, úgy hogy czélszerű az összes súlyt két külön részben megkülönböztetni. Az önsúly, vagy holtsúly jelenti a hajótest, a hajózási felszerelés és a gépészeti felszerelés együttes súlyát. Ez a rész nincs változásnak alávetve. A hajó hordképessége jelenti a szállítható rakomány súlyát, beleértve a szenet is. A mikor a hajón a szállítmányt elraktározzák, a hajó fokozatosan mélyebbre és mélyebbre sülyed. A terhelést természetesen nem lehet tetszésszerinti mértékben növelni, azért minden hajón meg van jelölve egy vonal, a meddig a hajónak szabad a vízbe sülyednie. A terhelést csak addig szabad növelni, a míg ez a vízvonal el van érve. Az ennek megfelelő rakomány súlya adja a hajó hordképességét.

Ha kereskedelmi gőzösnek meg van adva a vízkiszorítása (deplacement-je), vagy súlya, akkor ez mindig a maximális megterhelésre vonatkozik. Ebből az önsúly vagy holtsúly 30-40 %, a hordképesség, vagy hasznos súly 70-60% szokott lenni.

Azonban ez egyáltalában nem szokásos. A hajóbérlőt, a hajótulajdonost, a szállítási vállalkozókat, a biztositó intézeteket és a börzéket elsősorban az érdekli, mennyi árút lehet a hajón elraktározni. Ebből a szempontból nemcsak a rakomány súlya, hanem a köbtartalma is tekintetbe jön. Sőt ez utóbbi a fontosabb. Épp azért a kereskedelmi hajók nagyságának és értékének jelölésére a hajó űrtartalma (férhetősége) szolgál alapul. Mértékegysége szintén a „tonna” nevet viseli, azonban nem jelent súlyt (1000 kg-ot), hanem űrmértékbeli egységet, azért mi a következőkben megkülönböztetés kedvéért „űrtonná”-nak fogjuk nevezni – 1 űrtonna = 2•832 mł. Ezt az egységet még registertonnának is szokás nevezni.

A hajó űrtonnáinak számát nem könnyű megállapítani. Erre vonatkozólag különböző közelítő formulák szolgálnak; a pontos meghatározás csak közvetlen és részenként való kimérés, úgynevezett hajóköbözés alapján lehetséges. Meg kell különböztetni a bruttó űrtonnák számát és a nettó űrtonnák számát; amabba valamennyi belső helyiség, emebbe csak a hasznos rakomány és az utazók elhelyezésére szolgáló helyiségek tartozik bele.

Ha már most a hordképességet és a férhetőséget tekintetbe veszszük, rögtön kitünik, hogy egyikből a másik közvetlenül ki nem számitható. Hogy valamely hajónak mekkora a hordképessége, azt a hajó egész szerkezete határozza meg és nemcsak az űrtonnák száma. Nem lehet pl. az egész férhetőséget vassal, vagy ólommal telerakni, mert a hajó jóval előbb elsülyedne. Viszont ha az egész férhetőséget gyapottal töltik ki, akkor a hajónak hordképessége nincs kihasználva, a normális vízvonalig nem sülyed alá, sőt esetleg ballastot is kell felvennie, hogy rendesen hajózhasson. A hajózási díjtételekben meg szokás különböztetni „nehéz árút” és „térfogatbeli árút”. Nehéz árú pl. a sínek, térfogatbeli árú pl. a gyapot. Vasból készült üres kazánok és tartók sok helyet foglalnak el és azért térfogatbeli árú gyanánt szerepelhetnek.

A kereskedelmi hajók nagyságának jellemzésére tehát tulajdonképpen négy adat szolgál: a vízkiszorítás (súlytonnákban), a bruttó űrtonnák száma, a nettó űrtonnák száma és a hordképesség (súlytonnákban).

Ennek a négy adatnak szempontjából a következő főbb typusú kereskedelmi hajók vannak a világforgalomban.

Gyors gőzösök. Elsősorban személyszállítással foglalkoznak, aránylag kevés árúrakományt vesznek fel. Lehetőleg nagysebességű hajók, tehát hatalmasak a gépeik, nagyok a szénraktáraik. Csak meghatározott kikötőkben köthetnek ki. Leginkább az Amerika és Európa közötti forgalmat bonyolítják le. Egy-egy ilyen hajónál nagy a vízkiszorítás, nagy a bruttó űrtonnák száma, aránylag kicsiny a nettó űrtonnák száma és kicsiny a hordképessége. Minden tonna vízkiszorításra 1 ½ - 1 ž lóerő esik átlagban. Pl. egyik ilyen amerikai gyorsgőzösnél a vízkiszorítás 23,200 súlytonna, férhetősége 16,502 bruttó űrtonna és csak 5196 nettó űrtonna, hordképessége 5840 súlytonna, a mibe még a saját szene is bele van értve.

Postagőzösök. Úgy a személy-, mint a teherszállítás egyformán tekintetbe jő. Kisebb sebességgel elégszenek meg, tehát gépeik és a luxushelyiségek nem vesznek oly nagy férhetőséget igénybe. A nettó űrtonnák száma tehát közeledik a bruttó űrtonnák számához, egészen a 60-70 %-ig, hordképességük is növekszik. Minden tonna vízkiszorításra 2/3 – ž lőerő esik átlagban. Pl. egy postagőzös vízkiszorítása (teljes rakománynál) 15,000 súlytonna, férhetősége 10,600 bruttó űrtonna és 6398 nettó űrtonna, hordképessége 10,000 súlytonna (beleértve a mintegy 15%-ot kitevő saját szénrakományt).

Teherszállító gőzösök. Csakis árúszállítmányokkal foglalkoznak, utasokat csak kivételesen vesznek fel. Rendesen kisebb hajók, hogy lehetőleg mindenfajta kikötőbe behajózhassanak, vannak azonban köztük is óriások. Minden tonna vízkiszorításra 1/3 – ź lóerő esik. Egyik ilyen nagyobbfajta tehergőzös adatai a következők: vízkiszorítása 24,200 súlytonna, férhetősége 13,400 bruttó űrtonna és 8500 nettó űrtonna, hordképessége 14,200 súlytonna (beleértve a mintegy 8%-ot kitevő saját szénrakományt).

Vitorlások. A gépek és a szénrakományok hiányzanak, tehát a bruttó és a nettó űrtonnatartalmak majd nem egyenlők. Pl. egy ilyen négyárboczos hajó 2996 bruttó és 2736 nettó űrtonna tartalommal bír, hordképessége 4500 súlytonna.

Minden nemzet a tulajdonába tartozó hajókról lajstromot (registert) vezet, a melyben fel vannak sorolva a hajó méretezésére vonatkozó összes adatok, ezeken kívül a hajó neve, neme és osztályzata (a korából, szerkezetéből stb. bizonyos kulcs szerint megállapítva), továbbá a tulajdonos és kikötő neve, a hová tartozik. Ennek alapján a hajóskapitány hivatalos iratot kap és a mikor azt olvassuk, hogy a hajó kapitánya átadta iratait, az éppen erre a hivatalos hajólevélre vonatkozik. Ha napilapjaink valamely kereskedelmi gőzös „tonnái”-nak számát minden külön jelző nélkül közlik, akkor rendesen a „register”-be bevezetett bruttó űrtonnák számát kell érteni.