Elég volt az aranyesőből!

Budapest, 1917. szeptember 1.

Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter a napokban azt a kijelentést tette, hogy elég volt a háborus konjunkturák vérzivatarainak kihasználásából és a nagy aranyesőből. Ez a mondás gyorsan szállóigévé lett és amennyi népszerüséget szerzett a miniszternek az egyik irányban, annyira kedvezőtlenül fogadták bizonyos körökben. Épen azért nem árt ennél a jelszónál, amelyet Mezőssy maga elé tüzött, kissé megállapodni és sine ira et studio tárgyalni az ellentétes törekvéseket.

A háboru gazdasági hatása a gazdasági életnek minden terén és minden vonatkozásában megnyilvánult, de a legjobban jelentkezik hatása a jövedelmek és vagyonok alakulásánál. A jövedelem az egyéni gazdálkodás szempontjából összesitve fejezi ki az átalakulást, amely a termelésben, a forgalomban és a fogyasztásban beállott. A jövedelmek általában fokozódtak, a jövedelem nagysága pedig ugrásszerüen változott, akár az egyes személyek jövedelmét, akár a társaságok nyereségeit tesszük vizsgálódásunk tárgyává. 

Érdekes hogy a jövedelem jelentőségét ma nemcsak a jövedelem nagysága, hanem összetétele és minősége is erősen befolyásolja. Az ugynevezett természetben szerzett jövedelmek ma sokkal többet jelentenek, mint a békében és rendkivül kedvezően befolyásolják tulajdonosaiknak gazdasági helyzetét.

Jellemző példa erre a lelkész, vagy tanitó, akinek a háboru előtti parányi fizetése mellett jelentékeny, de a békés években nem nagyon számottevő természeti illetményei voltak. Ma ezek a valamikor kevésre becsült illetmények, nagy összegeket érnek, és előállt a furcsa helyzet, hogy az illetményeknek pénzre való átszámitása következtében igen jelentékeny jövedelemmel rendelkeznek azok, a kiknek ilyen természetben kiszolgáltatott illetményei vannak. 

Az árak gyors, többnyire ugrásszerü és hatalmas emelkedése óriási jövedelmeket hozott létre és a közvetlenül érdekeltek maguk is csodálkozással nézik jövedelmeiknek meglepő növekedését. A vasesztergályos munkás ma nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint egy miniszteri osztálytanácsos, vagy mint egy nagy banknak évekig idegölő munkát végzett cégvezetője. 

Már maguk ezek a példák gyanittatják azonban, minő módon emelkedhetett azoknak a jövedelme, akik a termelésben nem bérért vesznek részt, hanem vállalkozásaiknak közvetlen gyümölcseit élvezik és akiknek árukészlete, gazdasági és ipari termelése egyik napról a másikra százezrekkel emelkedett és kápráztató, bűvös, soha nem gondolt jövedelmeket bizositott nekik.

A kis kakaó-ügynök nem győzi számolni az ezreseit, mert ezek a számok neki szokatlanul nagyok, de még a nagy ipari vállalatok direktorai is csodálkozással nézik mérlegeiknek óriási számait; még a paraszt is hadikölcsönt vásárol, mert a pénze a tarisznyákat, sőt még a csizmaszárakat is jóval tulhaladta. 

Ebben a jövedelemszerzésben és emelkedésben a háborus konjunktura hatása nyilvánult meg, amely sokkalta jobban kedvezett az egyiknek, mint a másiknak. Az egyiknek jövedelme kisebb termelés és forgalom mellett emelkedett, a másiknak jövedelme megszünt és meg kellett elégedni, ha volt ugyan neki, vagyontárcája értékének az emelkedésével.

De ebben a fokozott jövedelemben és vagyonban, még inkább a háborus jövedelem negoszlásában nemcsak a háborus konjunktura hatása volt érezhető, hanem sokszor az államkormány intézkedései, vagy elnézése is lehetővé tették a jövedelmek igazságtalan és aránytalan megoszlását. 

A háborus konjunktura éppenséggel megköveteli, hogy az állam fokozott gonddal örködjék a háboruban tulnyomó részben reá bizott gazdasági érdekeken és ne engedje meg, hogy a háborus konjunktura akár egyoldaluan, akár tulzott mértékben kihasználtassék.

Ha Mezőssy nyilatkozata azt akarja jelenteni, hogy a kormány ezekre a körülményekre kiváló gondot kiván forditani és meg akarja akadályozni, hogy elhibázott intézkedések, vagy az intézkedéseknek hiánya következtében egyesek, vagy egyes gazdasági osztályok aránytalan és igazságtalan jövedelmekre tehessenek szert, ugy ezt a helyes törekvést örömmel üdvözülhetjük. Az elv ebben a törekvésben az lenne, hogy a kormány minden erővel arra törekedjék, hogy a háborus konjunktura előnyeit senkise élvezhesse aránytalanul, vagyis hogy a lehetőleg mérsékelt konjunktura minél több társadalmi osztályra és az osztályoknak lehetőleg összes tagjaira egyaránt kiterjesztessék. 

Ennek az elvnek kitüzését és követését a földmivelésügyi miniszter részéről jelentős fordulatnak tartjuk, amely sokat lesz hivatva javitani a háborus gazdasági viszonyokon és megakadályozhatja azt az egyenlőtlenséget és aránytalanságot, amely a háboruban a gazdasági viszonyok következtében beállott.
Elismerjük azonban, hogy az elvek keresztül vitele rendkivül nehéz, mert szakitani kell már megszokott igényekkel és le kell szoktatni osztályokat és egyeseket könnyen megszerzett nyereségeik előteremtéséről, ami sokkalta több akadály leküzdésével valósitható meg csupán, mint abban az esetben, ha ez irány kezdettől fogva érvényesül. 

A földmivelésügyi miniszter nem az az ember, aki előtt nem állana tisztában, hogy az uj irány, amelyet megvalósitani óhajt, a gyakorlati keresztülvitelben mint jelent. Minő nehézségekkel jár a helyes törekvésnek következetes biztositása minden esetben és minden irányban, mert az egyszeri letérés és megalkuvás is a vádaknak özönét zudithatja reá ellenségei részéről.

Reá kell mutatnunk azonban arra is, hogy ha mindvégig sikerülni is fog mindenütt, ahová a kormány keze elér, az aranyesőt megszüntetni és a háborus konjunktura könnyen szerezhető előnyeit felaprózni, még mindig számos területe marad a háborus aranyesőnek, ahol a kormánynak alig lesz módjában orvoslást nyujtani. Azután előállhat az a másik igazságtalanság, hogy a korábban könnyen szerzett jövedelmek, amelyek már vagyonokká változtak, annál több elégedettséggel szemlélhetik majd, amennyivel nehezebbé vált az uj irány következtében a jövedelem és a vagyon megszerzése. 

Ezzel az elkerülhetetlen igazságtalansággal szemben abban véljük az osztó igazságot megtalálni, hogy a háborus aranyesőből keletkezett uj vagyonoknak kell majd a háboru után az állami adóterheknek jelentékenyebb részét viselniök. Másként nem véljük az uj adóztatásnak helyes alapelvét megtalálni, mint ebben a vagyoni adóztatásban, amely okvetlenül és tulnyomó részben a háborus jövedelmekből származó vagyonokat fogja érni. 

Az állam óriási terheivel szemben tehát megnyugtató, hogy a nagy háborus jövedelmekből nagy vagyonok is keletkeztek, amelyek elsősorban vannak hivatva a terhek viselésére. A háboru további folyamára azonban a földmivelésügyi miniszter helyesen választotta a devizát, hogy a háborus jövedelemnek aránytalan megoszlását lehetőleg meg kell akadályozni és minél szélesebb rétegeket kell részesiteni a háborus konjunkturának nem is annyira arany-, mint papiráradatában. 

És amint mi ismerjük Mezőssy Bélát, nem fog megállani féluton, hanem bátor elhatározással figyelembe sem veszi az érdekelt oldalról jövő célzatos támadásokat.