Jogos vágyakozással várjuk mindannyian, a kiket a háboru megtanitott a türelemre is, hogy a tarthatatlan állapotok enyhitését végre beváltsák, úgy, ahogy már több felől igérték. Minden áldozatra kész a szegény ember: de mindenesetre okosabb, ha az állam felhasználhatja a közérdekben az ő erejét, mint hogy olyan türelempróbára tegye, a mely belőle tömegesen beteget csinál.

A közegészségügynek az érdeke, hogy a háboru halott áldozatainak a számát a front mögött fölösleges halálozásokkal ne szaporitsuk. Most például olyan kecsegtető igéretek hangzanak, hogy a szerényebb jövedelmüeket, elsősorban pedig a tisztviselőket talán bizonyos állami hozzájárulás módjával olcsóbb hussal fogják ellátni.

A tisztviselők érdekét a szivünkön viseljük, de velük, a köztáplálékról lévén szó, egy sorba akarjuk helyeztetni minden hasonló viszonyok közt élő polgárral, akinek nincs módjában a bevált módszer szerint másokat megkopasztani s a nyereségből jóllakni.

Megalakult végleg a lakásépitő állandó bizottság is, amely a béke beköszöntésének idejére elegendőszámu lakást akar teremteni. Wekerle Sándort választotta elnökéül, aki már szerzett kellemes otthont több ezer kisembernek.

Kérjük, nyuljon bele ebbe az ügybe egész hatalmával. Nem hallunk azonban még semmit a ruházati tervekről, pedig ez a télen ép oly fontos, mint az élelem.