Ignotus: Angolok, franciák, németek

Lengyel Menyhért, az ő múlt számunkbeli Egyszerű Gondolataiban, meggyőzően s nekem is szívem szerint tesz igazságot a németek, a német erkölcs és életrevalóság s ennek minden nyugatibb kinyaltságok felett való igaz értéke mellett.

De nem értem, miért kell ehhez a franciákat s az angolokat mindenestül és mindenükért lebecsülnie? Lebecsülni való a sznobság, mely a németet, noha derék és életrevaló, nem becsüli, mert nem oly kellemetes vagy előkelő, mint az angol.

S hasonlóképp lebecsülni való a parvenüség, mely azért tartja nagyra a franciát s az angolt, mert kellemetes vagy előkelő. Ám, úgy hiszem, a franciában s az angolban egyéb érték is lakik, mint kellemetesség vagy előkelőség.

Elvégre semmi nekünk azóta lett fejlődésünk s franciának és angolnak semmi átmeneti romlása nem változtat azon, hogy mind akik ma a három fehér világrészben kultúremberek vagyunk, beleértve ebbe a németeket is, a kultúránk jó kilenc tizedét francia vagy angol termésnek köszönhetjük.

A franciában csak makrót, az angolban csak a brutalitást látni semmivel sem németebb, mint a németben pusztán csak bochet látni. Ha a dolgok ennyire egyszerűek volnának s a való értékek ennyire pártosan oszlanának meg, nem került volna sor világháborúra.