(Franz Schubert: A szép molnár leány. Dalciklus. Wilhelm Müller szövegére. Lányi Viktor fordításában.)
Im Winterzulesen írta - anno 1821 - a Schubert muzsikával szárnyra kelt dalciklus fölé Wilhelm Müller, e játékos kedéllyel papírra vetett érzelmes versek költője. Téli olvasmánynak szánta, biedermayer fiatal hölgyek és urak téli olvasmányának a szerelmében csalódott molnárlegény mindennapos tragédiáját.
Viruló nyár képét akarta könnyű rímeivel az enyhe lámpafényes téli estébe átmenteni a költő. Csermely, madárdal, csillagok, holdsugár, fellegek, vadászlegény, lant, szerelem, féltés, csalódás, minden, ami óhajtott kedves muzsikája volt ükapáink fülének, átszövi e keresetlen naiv verseket, melyek Schubert kottáival mélyebb, igazabb értelmet kaptak.
Müller is, Schubert is a Napóleon utáni idők fojtott légkörében éltek, ha a kráter tűzoszlopa már össze is omlott, a füst még nem szállt el, a romok üszke még ott parázslott, a behunyt szemek, bedugott fülek, megdermedt lelkek nyugalmát még megzavarta olykor-olykor az elvonult vihar távoli morajlása. De az emberek daloltak. Idillikus, gyermeki dalokat. Lágy fuvolaszó, gitárpengés váltotta fel a trombitaharsogást.
Schubert ismét közöttünk él. Irányok változása, a divat esetlegességei eddig se tudták őt leszorítani, de most megfoghatóbban, közelebb érezzük személyiségét, művészetét, mint eddig.
A végeken ágyúk bömbölnek, testvéreink vérüket hullatják, reng a világ és Schubert, a fidélis bécsiek muzsikusa eleven életre kel, színpadról beszél hozzánk és a "Ständchen" nagyanyáink lemosolygott, eltemetett szerenádja túlzengi ezer meg ezer divatos komponista nótáját, románcát, kupléját.
Átlapoztam Müller verseit. Frissek és ódon zamatúak egyszerre. Olyanok, mint Hans-Sebaldus Beham metszetei, melyeknek meghitt egyszerűsége, őszinte szépsége jobban közvetítik a kor lelkét, mint teszem fel Dürer nagyigényű, de rideg rajzai.
Müller versei sem apellálnak a halhatatlansághoz, de muzsika cseng bennük és nem egynek olvasása önkéntelenül zsúfolt koncerttermet varázsol az olvasó elé. Nem csoda, hogy Schubert a komponista ráakadt Müllerre, dalainak szövegírójára.
A szép molnárlány (Die Schöne Müllerin) ciklus húsz dalát szinte tökéletes fordításban kapja a magyar közönség. Lányi Viktor fordításában mi sem sikkadt el a versek hangulatából. A húszas-harmincas évek magyar nyelvének naiv szépsége lüktet soraiban, e kor magyar nyelvének nehézkes félszegsége nélkül.
E versek éppen úgy muzsikálnak, ha lehet talán még tisztábban (mert hisz a fordító előtt kotta feküdt), mint az eredeti dalok. Schubert-énekesek számára feltétlenül hasznos e kis füzet, nem lesznek német szövegre vagy elkényszeredett fordításra utalva.
Harctérről, ágyúk mellől küldte Lányi Viktor e könyvet. Sorsa, elfoglaltsága messzire sodorta őt íróasztala mellől, azért bizonyára nem vált számára idegenné e nemes ötvösmunka. E néhány sorral köszöntöm őt.
