Hogy a háboru alatt milyenre változott az élet szép Törökországban, s hogy általában milyenek a gazdasági, ipari és megélhetési viszonyok török szövetségesünk országában, erről érdekes adatokat mondott el egy Közép-európába érkezett török nagykereskedő. Mehmed Dsemaj bej-nek hivják a törökországi perzsaszőnyeg-nagykereskedőt, aki Angorából érkezett s a török viszonyokról a következő érdekes dolgokat mondotta: 

Törökországot bizony nagyon kiforditotta rendes kerékvágásából a háboru s a viszonyokról nem a legnagyobb megelégedés hangján lehet beszélni. A közélelmezés kérdésének megelégedésére való megoldások gondot ad a hatóságoknak, csak igen nagy nehézség árán tudnak megbirkozni a városok élelmezésével.

A falvak lakossága nem panaszkodhatik, mert nekik bőségesen van élelmiszerük, sőt több is van, mint itt, mivel a rossz közlekedési viszonyok folytán a falvakból a gabonát s egyéb élelmiszereket nem tudják olyan nagy mennyiségben elszállitani, mint az olyan helyeken, ahol megfelelő közlekedési eszközök állanak a kereskedelem rendelkezésére. Ezt azonban megsinylik a városok, amelyek ugyancsak a rossz közlekedés folytán nem tudnak elég élelmiszerhez jutni. 

De ha Törökországban a közélelmezési viszonyok nem is rózsásak, azért nem is kibirhatatlanok. Mindössze arról van szó, hogy a török nép, amelynek legnagyobb része a békés időkben az élelmiszerekben való duskáláshoz volt hozzászokva, most nagymértékben volt kénytelen igényeit leredukálni. 

Bár Németországban és Ausztriában nem, de Magyarországon hasonlithatatlanul kedvezőbbek a megélhetési viszonyok, mint Törökországban, mégis nagyon sok hasonló jelenségeket lehet észlelni. Igy többek között a török paraszt is abban a mértékben gazdagodott meg, miként a magyar paraszt. 

Az arany fontnak legnagyobb része a parasztoknál van eldugva, a horribilisan magasáru iparcikkeket minden megerőltetés nélkül vásárolják, s ők azok, a kik a középosztály rovására nagymennyiségü pénzt gyüjtöttek össze. Szinte csodálatos, hogy az élelmicikkek árainak emelkedéséről a legutolsó kis anatoliai faluban milyen hamar vesznek tudomást a parasztok.